Skip to main content

04.17 Kiválasztott

Dátum: 
2018.04.17

Ézsaiás 42,1.5-6; 1Péter 2,6

KIVÁLASZTOTT

   A sok hang között a Golgotán felhangzott a gúnyolódó kiáltás Izráel vezetőitől: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!" Lk 23,35. Lehet, hogy Péter tanult a csúfolódó szóból, és később felidézte, amikor a 118. zsoltárra gondolva azt írta Őróla, akit az emberek megvetettek, hogy "Isten előtt „kiválasztott és drága"", 1Pt 3,4.
   Az Ézsaiásból választott mai olvasmányunkban világos Jahve szolgájáról, hogy "választottam", aki felkelti figyelmünket. Nem olyan szolga, akit számos más szolga közül választottak ki a piacon, hanem ez egyedi választás volt, hogy megfeleljen egy egyedülálló feladatnak. Ennek a szolgának a munka sohasem volt kellemetlen; "Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem", Zsolt 40,9. Sohasem volt semmilyen vonakodás, mert Ő hajlandó "szolgai formát", Fil 2,7, felvenni. Mennyire ide illenek azoknak a szavai, akik tanúi voltak cselekedeteinek: "Mindent jól cselekedett", Mk 7,37!
   Ő nemcsak a kiválasztott szolga volt, hanem a kiválasztott áldozat is. Visszaemlékezünk Ábrahámnak Izsákhoz intézett szavaira, amint együtt közeledtek Mórija felé: "Isten majd gondoskodik égőáldozatra való bárányról", 1Móz 22,8. Ez természetesen előképe volt annak a végső áldozatnak, amely a szertartási törvény egész szerkezetét megadta, fenntartva ezzel az Istenhez való közeledés útját, mert Ő, "miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült," Zsid 10,12.
   Ezenkívül az egész Szentíráson keresztül világosan látható, hogy Ő egyben a kiválasztott uralkodó is. Sámuelnek ezt mondta az Úr: "gondoskodtam királyról", és Dávidot, az Isten szíve szerint való férfit felkenték, hogy előképe legyen a Kiválasztottnak. A zsoltáríró, előre látva Isten szándékait, a következőt jegyzi fel: "Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!", Zsolt 2,6. Péter beszél arról, aki a "fő sarokkő" és a "szegelet feje", mivel mind megalapozója, mind befejezője Isten szándékainak. Urunk, Jézus Krisztusé legyen az uralkodói hely, aki kiválasztott és drága, aki egyszer felvette a szolga helyzetét, hogy áldozattá legyen. Nem haderővel, nem is népszavazással szerzi meg, hanem mint akinek joga van hozzá.

Ézs. 42.1 „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.
Ézs. 42.5-6 „Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.”