Ézsaiás 59,19-21; 41,8-14
MEGVÁLTÓ (A NEMZETÉ)
Az 57. fejezet annak világos megerősítésével zárul, hogy "a bűnösöknek nincs békességük!" Ezután következik Ézsaiás próféciájának utolsó szakasza, amelyben kibontakoztatja Isten szándékát és tervét népével kapcsolatban, hogy eljuttassa őket végérvényesen arra a pontra, ahol "folyamként árasztom rá a békességet", Ézs 66,12
A próféta végig az 58. és 59. fejezeten az erkölcsi és szellemi megújulás szükségességét hangsúlyozza. Gondolatainkat előreviszi az utolsó időkre, amikor a nemzet számára a Nagy Nyomorúságban "nincs ember" és "nincs közbenjáró", és maga az Úr hozza az üdvösséget: "eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez!" Ézs 59,20. Pál ugyanezt az igazságot szemléli a Rómaiakhoz írt levélben, amikor annak a nagy beszédnek a csúcspontjához érkezik, amely Istennek Izráellel való bánásmódjáról szól: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából", Róm 11,26.
Hogy valaki megváltó legyen Izráelben, annak vannak bizonyos követelményei. Először is közeli vérrokonnak kell lennie. Azután rendelkeznie kell a szükséges eszközökkel, hogy kifizesse a megváltási árat. Végül hajlandónak kell lennie, hogy elvégezze a megváltást. Mindez gyönyörűen van illusztrálva Ruth könyvében. A 4. fejezetben a jelenet elénk adja a jogátruházást, ami Elimélek és családja örökségének megváltását jelenti. Boáz vállalja a felelősséget, de van egy közelebbi vérrokon, akinek elsődleges igénye lehet. Azonban, amikor Boáz világossá teszi, hogy Ruth is benne foglaltatik a megegyezésben, az a vérrokon, aki kétségtelenül meg tudta volna fizetni a költségeket, nem volt hajlandó, mert, mint mondta: "nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre", Ruth 4,6.
A mennyei Boáz "test és vér" részese, "Ábrahám magva", közeli vérrokon. A menny minden tekintélyével és lehetőségével készen áll a megoldásra. Mindenekfelett hajlandó volt elvégezni a megváltás nagy művét. Megfizette a teljes árat saját drága vérével, hogy megvásárolhasson "minden fajból, nyelvből, népből és nemzetből", Jel 5,9, hatalmas sokaságot, hogy részesítse őket saját dicsőségében az egész örökkévalóságban.
Elérkezik a nemzethez a megváltás bizonyossága; "Kiválasztottalak, ...megerősítlek... Én megsegítlek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje", Ézs 41,8-14.
Ézs. 59.19-21 És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!
Ézs. 41.8-14 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!