Skip to main content

05.18 Messiás (Felkent) Fejedelem

Dátum: 
2018.05.18

Dániel 9,24-27

MESSIÁS (FELKENT) FEJEDELEM

   A "Messiás" héber szó, amely a különböző nyelvek vallásos szóhasználatába úgy ment át, mint az Úr Jézus egyik jól ismert címe. Az angol King James Version fordításban mindössze négyszer fordul elő, mind az Ó- mind az Újszövetségben kétszer. Az ószövetségi hivatkozásokat mai napi szakaszunkban találjuk. A samáriai asszony ezt mondta: "Tudom, hogy a Messiás eljön", Jn 4,25. A felfedezés örömteli megjegyzése volt, amikor a tanítványok kijelentették: "Megtaláltuk a Messiást", Jn 1,41. Ezekben a versekben János tájékoztat bennünket, hogy ennek a héber szónak a görög megfelelője "Krisztus".
   Valójában a héber szó az Ósz-ben harminckilencszer fordul elő, a többi harminchét alkalommal "felkentnek" van fordítva (angolban). Olyan valakit jelöl, aki megkapta a szent felkenetés megkülönböztetését. Ezzel az egyént felszentelték valamilyen hivatalra, és el volt különítve egy bizonyos speciális feladatra. Leggyakrabban felkent királyra vonatkozott. Saul, Dávid és Salamon mindnyájan szerepeltek ebben a kategóriában. Arra is alkalmazták, hogy a főpapot megkülönböztessék, 3Móz 4,3.5.16. Időnként prófétákat is felkentek, 1Kir 19,16.
   Minden felkenés előre mutatott Krisztusra, aki be fog tölteni minden hivatást, és a Szent Szellem teljes hatalma által minden emberi szükségletet kielégít. Mint Isten felkent prófétája, Isten szavait mondja; mint Isten felkent papja, megnyitja az utat Istenhez; mint Isten felkent királya, végrehajtja Isten akaratát. Kijelent; megbékít; uralkodik. A Messiásnak ezek a funkciói pontosan megfelelnek gyengeségünknek. Személyiségünk minden része sérült a bűneset miatt. Hogy értelmünk sötétsége megvilágosodjon, szükségünk van a felkent Próféta kijelentéseire; hogy zavaros érzéseink lecsendesedjenek, szükségünk van a felkent Pap megváltására; hogy akaratunk dacos voltát megfékezzük, el kell ismernünk a felkent Király uralmát.
   Urunk Jézus Krisztus felsőbbrendűsége látható mindhárom tisztségben, amelyek tökéletesen megvalósulnak Őbenne. Melkisédek király volt és pap. Mózes próféta volt és pap. Dávid király volt és próféta. Csak egyvalaki egyesíti, és valósítja meg magában mindazt, ami Isten szándéka volt ezekben a tisztségekben. Valóban, Ő az, akit felkentek öröm olajával társai fölé, Zsolt 45,8.

Dán. 9.24 „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. 25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. 26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. 27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”