Habakuk 3,17-19
SZABADÍTÓ ISTENEM
Habakuk könyvének 3. fejezete lényegében a szabadítás éneke. Többször alkalmazza ezt a drága kifejezést. Megszabadulása isteni forrásból ered. "Szabadító Istenem"-ről beszél, és boldogság van az ilyen áldásban, 18. v.
Ez az utolsó ószövetségi előfordulása ennek a kifejezésnek: "Szabadító Istenem". Rendkívül érdekes és üdítő átnézni azokat a különböző kapcsolatokat, amelyekben ez az összetétel előfordul. Az élet veszedelmei között Dávid felismeri a segítségnyújtást, és így kiált: "Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!" Zsolt 18,47. Amikor életének útján döntéseket kellett hoznia, Dávid ezt kérte: "Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem", Zsolt 25,5. Az élet magával hozhatja az elhagyatottság helyzetét is. Mások elhagyhatnak bennünket, de Dávid ennek az Istennek a jelenlétéért könyörög: "Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!" Zsolt 27,9. Amikor engedetlenség fordul elő, bocsánatot lehet nyerni igaz bűnvallással és bűnbánattal. Ezt a bocsánatot fedezte fel Dávid, amikor így kiáltott: "Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem!" Zsolt 51,16. A sötétség közepette mindig van egy fül, hogy meghallja kiáltásunkat. Így értette a költő is: "URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal", Zsolt 88,2. Amikor Mikeás prófétát árulás és csalás vette körül még saját családjának tagjai között is, ez az Isten volt a vigasztalása és segítsége: "én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!", Mik 7,7.
Nos, elérkeztünk Habakuk bizalmának ehhez az évszakkal összefüggő és ujjongó megállapításához: "a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt." A szükség, nyomorúság, de még a halál sem tudta elfojtani Habakuk örömét ilyen szabadító Istenben.
Hab. 3.17 „Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. 18 De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. 19 Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.”