Máté 17,1-8; Márk 9,2-8; Lukács 9,28-36
SZERETETT FIÚ
Csodálatos dolog szeretve lenni! Bámulatos, milyen mély tud lenni az apa és az anya szeretete csemetéjük iránt! Ha ilyen érzéseink vannak emberi családi kapcsolatainkban, mennyivel nagyobbnak kell lennie az Isten szeretetének a Fia iránt. Az emberi kapcsolatok bonyolultak és gyakran lehetnek feszültek bűneink és hiányosságaink miatt. Az Atya Isten és a Fú tökéletes, tévedés nélküli, ezért nem volt és nincs semmi, ami valaha közéjük állhatott volna. Bensőséges közösségük túl van az emberi elme felfogóképességén. Ez mindennél megrendítőbbé teszi Krisztus kereszten elhangzott szavait, amikor kiáltani halljuk: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?" Zsolt 22,1.
Volt két alkalom, amikor Isten megszólalt szeretett Fiával kapcsolatban. Az Úr Jézus bemerítésének alkalmával, amikor kijött a Jordán folyó vizéből, Isten megtörte a menny csendjét, és ezt mondta: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Mt 3,17, vö.: Mk 1,11 és Lk 3,22. Az üzenet világos. Isten bejelenti a "Názáreti Jézussal" való kapcsolatát - Ő a "Fiam". Másodszor, Isten megerősíti Fia iránti szeretetét - "szeretett Fiam". Harmadszor, Isten világossá teszi, hogy tökéletesen elégedett mindazzal, amit ez a szeretett férfiú tett - "akiben gyönyörködöm".
A második alkalom, amikor Isten az Úr Jézusról beszélt, a megdicsőüléskor volt. Ez van leírva mai szentírási olvasmányunkban. Az eseményt mind a három szinoptikus evangélium írója leírta, Mt 17, Mk 9 és Lk 9. Az Atya elismerése Fiával kapcsolatban ugyanaz, azzal a hozzátétellel, amely azokat utasította, akik hallották: "Őt hallgassátok"! A három kiváltságos tanítvány szemtanúja volt ennek a bámulatos jelenetnek. Péter sok évvel később a következőképpen írja le: "szemtanúi voltunk isteni fenségének", 2Pt 1,16. Eljövendő dicsőségének teljes ragyogásában látták az Urat. Látták Mózest és Illést, akik beszélgettek vele, és ettől lenyűgözve Péter javaslatot tett, amely nem odaillő volt. Ekkor az Atya megszólalt a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Nekünk is Őrá kell hallgatnunk!
Mt. 17.1 „És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. 2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. 4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. 6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. 7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.”