Skip to main content

06.21 Jó Mester

Máté 19,16-22

JÓ MESTER

   Az emberi szív természetes hajlama, hogy tennünk kell valamit, hogy mások jótetszését elnyerjük.
   Gyakran az a helyzet, hogy a természetes logika nem érvényes, amikor szellemi dolgokról beszélünk. Az olvasmányunkban szereplő férfi célja az volt, hogy elnyerje az örök életet. Azonban még nem értette, hogy az örök élet nem az ő erőfeszítésének az eredménye, hanem Isten kegyelme által van, Ef 2,8.
   Amikor a törvénytudó az Úr Jézushoz közeledett azon a napon, nem lehetett világos előtte az a tény, hogy az örök életet nem lehet emberi erőfeszítéssel biztosítani, de azt tudta, hogy az, akihez megy, méltó a megbecsülésre és tiszteletre. Az Üdvözítőt "jó Mesternek" nevezte. A "mester" kifejezést arra használták Izráelben, hogy a nagy megbecsülést élvező tanítókat nevezzék meg vele. Nikodémus "a zsidók egyik vezető embere" is "mesternek" nevezte az Úr Jézust, amikor ezt mondta: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul", Jn 3,2, pedig Nikodémus Izráel elismert vezetői közé tartozott. Az a tény, hogy ez a törvénytudó "jó Mesternek" nevezte, rávezeti az olvasót annak megértésére, hogy ez az ember azért jött, hogy méltányolja az Úr Jézusnak nemcsak értelmi felsőbbrendűségét, hanem erkölcsi felsőbbrendűségét is. Ő "jó" volt, ami leírja magatartását és tanításának irányadó voltát.
   Az Úr Jézus vitatkozik vele a "jó" szót illetően, megállapítva, hogy ez a cím egyedül Istent illeti meg. Azok, akiknek megnyílt a szellemi szemük, észre fogják venni a megállapítás iróniáját, hogy aki beszél, Isten, de igazán emberré lett. A fiatalember még nem fogta fel, hogy csak Isten lehet, aki lényegében jó.
   Ha az Úr Jézust saját kritériumaihoz mérjük, ahogyan ennek a fejezetnek 17-21. verseiben megállapítja, beláthatjuk, hogy egyedül Ő teljesítette a törvény követelményeit. A fiatalember azt a meggondolatlan kijelentést tette, hogy a törvény minden követelését megtartotta ifjúságától fogva, ami nem lehetett régen, minthogy még mindig fiatalember volt, de elbukott, amikor azt kívánta tőle az Úr, hogy mondjon le gazdagságáról, "adja a szegényeknek", és kövesse Krisztust.
   A jó Mester már feladott mindent, hogy kövesse Atyja akaratát. Mi mennyire felelünk meg ennek?

Mt. 19.16 „És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?”