Lukács 2,25-35
VILÁGOSSÁG A POGÁNYOKNAK
Ebben a hónapban később látni fogjuk Krisztust, mint a világosságot, de itt is kapunk egy bepillantást a Szellem által betöltött Simeontól. Ő nem követi a zsidó irányzatot, hogy lenézze a pogányokat, és úgy gondoljon a Messiás eljövetelére, mint csak a zsidók számára szolgáló áldásra. Először megvallotta, hogy Isten üdvössége Krisztuson keresztül fog feltárulni minden népnek, 31. v., ahogyan Ézsaiás előre látta. De ez az üdvösség világosságban jött el: "Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában... légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a Föld határáig", Ézs 49,6. Isten szándékában benne volt Jákób, de sokkal messzebbre ment.
Urunk idejében a három nagy társadalmi csoportosulás a következő volt: rómaiak, görögök és a zsidók, akik büszkék voltak dicsőségükre, ismeretükre, illetve világosságukra. De most azt látjuk, hogy Izráel büszkesége, a Világosság része lesz az egész világnak. Ahogyan mai címünk hangsúlyozza, Ő "világosság a pogányoknak", Ézs 42,6. Valóban, Krisztusban mind a három jó tulajdonság egyesül, mert Isten "gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán", 2Kor 4,6. Valóban, mindazt, amit az emberek hiába kutatnak a világban, meg fogják találni Krisztusban. Bárcsak lenne szemük az Ő meglátására!
"A világosság a sötétségben fénylik", Jn 1,5. Így is volt, amikor Krisztus eljött. Simeon volt a kivétel, ő ismerte a Világosságot. A zsidók, akiké volt a Világosság, a vallásos hagyomány sötétségébe merültek. A tudatlanság sötétségében az Övéi nem fogadták be Őt, Jn 1,11. De néhányan befogadták. Képzeljétek! Pogányok is befogadták! Rajtuk - hála legyen Istennek, rajtunk is - a sötétben felragyogott a Világosság, Ézs 9,2; 60,3.
Pál teljesebben kifejtette azt az igazságot, hogy az evangélium világosságot fog hozni a pogányoknak, Csel 13,47; 26,23. De sokkal többet is. Mert Isten nagy titka, amely Pálon keresztül lepleződött le, az volt, hogy a pogányok örököstársak lesznek, ugyanannak az örökségnek a részesei, ugyanannak a Testnek a tagjai, Ef 3,5-6. Mi ma a világosságban ülünk, azoknak a hihetetlen áldásoknak a tudatában, amelyeket Ő hozott nekünk, akik nemcsak bűnösök voltunk, hanem a pogányok közül való bűnösök.
Lk. 2.25 „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.””