Skip to main content

07.17 Istentől Jött Tanító

János 3,1-13

ISTENTŐL JÖTT TANÍTÓ

   Nikodémus a zsidó vallási vezető réteg csúcsán volt. Maga az Úr Jézus úgy nevezte, hogy "Izráel tanítója", Jn 3,10. Kétségtelen, hogy elsőrendű teológiai gondolat volt az, hogy Krisztust nagy bókkal tisztelje meg, amikor "Istentől jött tanítónak" nevezte. Bárki más esetében nagy megtiszteltetés lett volna, hogy ez a kiemelkedő bibliatudós elismeri őket rabbitársnak és bibliamagyarázónak. Az Úr esetében azonban ez a cím túlment a pusztán emberi hízelgés határain, hogy olyan igazságot érintsen, amelyet Nikodémus éppen csak kezdett felfogni. Krisztus sok csodája nyilvánvalóvá tette ez előtt az előkelő zsidó vezető előtt, hogy Jézus rendkívüli szolgája volt Istennek. A csodás jeleken túl, amelyeket az Úr Jézus tett, az a tanítás, amelyet Nikodémussal közölt ezen az éjszakán, feltárta, hogy Krisztus a legnagyobb tanító a világtörténelemben.
   Az Úr Jézus a legnagyobb tanító annak a ténynek az alapján, hogy Ő az, aki tökéletesen megmutatja az Atyát, Jn 14,7-9. Szavait maga az Atya adta neki, Jn 14,10. Ezenkívül Ő a Szentírás nagy témája, Jn 5,39. Krisztust hallani annak a hallgatását jelentette, aki páratlan tekintéllyel beszélt. De ami még több: "Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve", Kol 2,3. Nikodémus megdöbbent, amikor megtudta, hogy minden teológiai tanulmánya és vallási háttere nem segít abban, hogy őt Istenhez vigye. Az Úr ezt mondta neki: "Újjá kell születned", 7. v. Az Ábrahámtól való fizikai leszármazás, vagy az ember saját igazsága nem elegendő bejutni Isten királyságába. Az üdvösség elnyeréséhez az embernek meg kell tapasztalnia az újjászületést felülről. Az ünnepelt bölcsek, tudósok és filozófusok, akik Krisztus előtt jöttek, nem tudták megérteni ezt a nagy igazságot. Csak "az Istentől jött Tanító" tárhatta fel Isten igazi természetét, világossá téve ezáltal a kibékítés és örök élet útját. Az Úr Jézus mind szóban, mind példájában tökéletesen bemutatta Isten szentségének, irgalmának, kegyelmének, igazságának és szeretetének valóságát. Más tanítók vélekedéseket és spekulációkat ajánlottak, de Krisztus eljuttatta az embereket az Atyával való közösség bizonyosságára.

Jn. 3.1-13 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.