János 3,14-18
AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ
Az "egyszülött" szó hangsúlyozza az egyediséget és a hasonlíthatatlan szeretetet. Ez örök közösségre utal az Atya Isten és a Fiú Isten között. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 17. verse ugyanezt a szót használja, hogy leírja Izsáknak Ábrahámhoz való viszonyát. Ez közelségről és szeretetről beszél, nem csupán származásról. Ábrahámnak fizikailag volt egy másik fia is, Izmael, sőt több is. Ennek ellenére Izsák volt az "egyszülöttje" abban az értelemben, hogy ő volt az ígéret fia, aki részese lesz a Messiás leszármazási vonalának. Ezen kívül apja különösen szerette. Hasonlóképpen az Úr Jézus, mint Fiú, a szeretet és az Atyához való közelség megkülönböztetett helyzetében van.
Az Atya Isten és a Fiú Isten közti kivételes közösség teszi Krisztus áldozatát még bámulatosabbá. Ahogyan a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 32. verse megfogalmazza: "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Azért, hogy elítélhesse a bűnt, és képessé tehesse a bűnöst, hogy igaz legyen, az Atya ténylegesen elküldte a leggyöngédebben szeretett valakit, "szeretett Fiát", Kol 1,13. Krisztus mindig tökéletesen engedelmeskedett Atyja akaratának. Szeplőtlen élete által egyedülálló örömet okozott Isten szívének. Az Atya kijelentette, hogy gyönyörködik a Fiúban, ezekkel a szavakkal: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm", Mt 3,17. E szeplőtlenül gyönyörű élet ellenére az Úr bűnné lett érettünk, 2Kor 5,21.
Angyal nem végezhette el a megváltás művét; szent ember nem volt alkalmas rá, hogy engesztelő áldozat legyen. Csak Krisztus volt képes és kész arra, hogy beteljesítse Isten üdvözítő tervét. Ő volt egyedül "az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit", Jn 1,29. Annak ellenére, hogy az Atya felmagasztaló módon értékelte a Fiút, Krisztus ment a rettenetes szenvedésre és a kereszt megbélyegző halálára.
A Golgota feltárja a Mindenható szívét. Isten szeretetének mértéke felülmúlhatatlan. Senki sem vonhatta kétségbe soha, hogy az Atya valóban szerette a világot. Gondviselése teremtményeiről nem kérdéses, mert adta "egyszülött Fiát", hogy megváltsa az elveszettet.
Jn. 3.14-18 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.