Skip to main content

07.23 Én Vagyok

Dátum: 
2018.07.23

János 8,52-59

ÉN VAGYOK

   Az Úr Jézus kijelentette a kétkedő zsidóknak: "Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha", Jn 8,51. Reagálásukban lekicsinylően erősítgették, hogy tanítása ellentmond az ő értékelésük szerinti legszentebb emberek tapasztalatának - Ábraháménak és a prófétákénak. Krisztus erre azt felelte, hogy Ábrahám "ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is", 56. v. Mivel még nem volt ötvenéves - ez a kerek szám kapcsolatban állt a nyugalomba vonulás korával is, 4Móz 4,3 - szemükben lehetetlen volt, hogy személyesen ismerte volna a tiszteletreméltó ősatyát. Az ilyenfajta kritika háttere arra vezette Őt, hogy kijelentse örök létezését és istenségét.
   Szó szerinti fordításban Krisztus ezt mondja: "Mielőtt Ábrahám lett (vagyis "megszületett", "létrejött"), ÉN VAGYOK". Nem "voltam", mintha csupán megelőzte volna időrendben az első hébert. Ehelyett azt mondja, hogy ÉN VAGYOK, hirdetve örökkévalóságát - mert az időtlen Istennel mindig a jelen frissessége van. Ezenkívül ez a cím jól ismert, mint az Úr szövetségi neve, amelyet kijelentett Izráelnek még a kivonulás előtt, 2Móz 3,14. A kifejezés hangsúlyozza Isten önmagában létezését és önállóságát. Ő nem teremtmény, és független mindentől, ami Önmagán kívül van. Nincs szüksége semmire, hogy megmaradjon annak, aki mindig is volt; anyagi dolog nem befolyásolhatja a Mindenhatót. Mielőtt bármi létezett, Ő már ott volt. Miután ez a világ elmúlik, és "idő többé nem lesz", az Úr még mindig a nagy "ÉN VAGYOK" lesz.
   A zsidók világosan megértették, mit jelent, hogy az Úr Jézus ezt a címet magára alkalmazta. Ez az abszolút istenség igénye volt. Mivel ők elutasították, hogy elfogadják annak lehetőségét, hogy Jézus Isten, istenkáromlónak bélyegezték, és megpróbálták megölni. Azonban isteni küldetésével és szuverén hatalmával összefüggésben átment köztük sértetlenül, 59. v. Még nem jött el az ideje, és így eltávozott onnan. Az a valaki, aki úgy volt ismeretes, hogy "ÉN VAGYOK", egy napon önként le fogja tenni az életét "váltságul sokakért", Mk 10,45. Halálával és feltámadásával gondoskodik majd ígéretének teljesítéséről, hogy az, aki hisz az Ő szavának, sohasem lát halált.

Jn. 8.52-59 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.