János 10,1-10
AJTÓ
A közvetlen szövegösszefüggés szerint az Úr Jézus éppen világosságot adó szolgálatával kapcsolatban állt vitában a hitetlen zsidó vezetőséggel. Most egy nyáj metaforáját alkalmazza, hogy leírja saját munkáját, ahogyan szemben áll az a templomi és zsinagógai hierarchia hamis szellemi erőfeszítéseivel. Ezekkel a hamis pásztorokkal ellentétben az Úr Jézus a nyáj igazi vezetője, amely engedelmesen elismeri az Ő tekintélyét.
Az 1. vers szóbeli képet fest különféle nyájakról, amelyek több pásztorhoz tartoznak, mind közös juhakolba gyűlnek, ahol őr áll. A pásztorok egyenként megérkeznek, és kihívják saját juhaikat a nevükön. A kép egy keményebb menedékhelyet mutat a szabadban, ahova a pásztor betereli a nyáját éjszakára. Az ilyen területek nemigen jelentettek többet körberakott köveknél, egy nyílással, amelyen keresztül a nyáj bemehetett és távozhatott. Amikor ilyen helyen tartották a juhokat, a pásztornak magának kellett kapuőrnek lennie, hogy megakadályozza a juhok elkóborlását, és megvédje azokat a veszélytől. Krisztus, azt mondva, hogy "én vagyok az Ajtó", az éber védelemnek ezt a képét mutatja be.
Először is azt látjuk, hogy csak egyetlen ajtó van. Krisztus azt állítja, hogy aki Őrajta keresztül lép be, üdvözülni fog. Később az Úr Jézus megerősíti: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Jn 14,6. A Krisztusban való kizárólagos üdvösségnek ezek az igényei szemben állnak a modern világ eltérő nézeteivel, látszólagos és bizonytalan elgondolásával. Az örök élet ígérete mindenkire vonatkozik, aki Krisztuson keresztül lép be. Egyéb ajtók képtelenek arra, hogy Istenhez, megváltáshoz, vagy megelégedettséghez vezessenek.
Másodszor, biztonságot ígér azoknak, akik Őáltala lépnek be - ők "be és ki" járnak majd. Ez a kifejezés használatos a Szentírásban, amely a tökéletes biztonságot írja le. 5Móz 28,6; 1Kir 3,7; Zsolt 121,8.
Harmadszor, az Úr táplálékot kínál az Ő jó legelőjén a szellemileg éhezőnek. Krisztusban az elveszettek megszabadulást lelnek a vétektől, keserűségtől és a bűn büntetésétől. Örök életet is kapnak, tökéletes biztonsággal, amelyet Isten ígérete és mindenható hatalma garantál. Végül Őbenne találják meg azt, aki kielégíti az övéinek minden szellemi, lelki és fizikai szükségét.
Jn. 10.1-10 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.