János 18,1-13
ÉN VAGYOK
Hét nagy ÉN VAGYOK szerepel Isten Fiának ebben az evangéliumában. Ezekben Ő összekapcsolja az ÉN VAGYOK isteni címet olyan metaforákkal, amelyek megvilágítják kapcsolatát a világgal, különösen pedig a megváltottakkal. A kifejezést először Mózes 2. könyve 3. fejezetének 14. versében látjuk, ahol Isten úgy jelenti ki magát Mózesnek, hogy "VAGYOK, aki VAGYOK". Jelenlegi szövegünkben az "ÉN VAGYOK" cím a 18,5-ben és a 18,8-ban található. A 18,4-ben Jézus azt kérdezi Júdás összegyűjtött bandájától és hivatalnokaitól: "Kit kerestek?" Amikor azt felelik, hogy a Názáreti Jézust, Ő ezt mondja: "én vagyok". A 18,8-ban ismét mondja: "mondtam nektek, hogy én vagyok". Megválaszolt a kérdésekre, amelyek feltételezték ember voltát. Válaszai azonban istenségéről szóló tanúvallomások voltak.
Érdekes, hogy János, a szeretett tanítvány, a könyv megírásának célját ezekkel a szavakkal közölte: "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében", 20,30-31. Az, akit Jézusnak ismertek, valóban ember volt, de nem csupán ember. Jézus nemcsak a Krisztus volt, hanem Ő volt Isten Fia is. Az Úr Jézus zsidó hallgatósága felismerte, hogy az Isten Fia cím az Ő istenségének kijelentése volt, Jn 19,7; Mt 26,63. Istenségét hirdette a próféta is, amikor ezt írta: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek - ami azt jelenti: Velünk az Isten", Mt 1,23; Ézs 7,14. Ember volta teljes volt, kivéve a bűnt. Istensége abszolút volt, mert Isten volt, és velünk volt.
János evangéliumának első néhány verse megállapítást tartalmaz az "ÉN VAGYOK" jellegéről. "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige", Jn 1,1. Ő nem teremtett lény. Ő volt a teremtő. Nem volt kezdet. Ő volt a kezdete. De János ezt mondja: "Az Ige testté lett, közöttünk lakott", 1,14. Az Ige nem szűnt meg Ige lenni, amikor (hús)testté lett. Dicsőségét nem tette félre. Ennek a dicsőségnek a külső megnyilvánulása azonban ideiglenesen leplezve volt.
Ő Isten. Ő az örök létező. Ő a változhatatlan.
Jn. 18.4-9 Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el; Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.