Róma 14,7-9
HALOTTAKNAK ÉS ÉLŐKNEK URA
Hogy megértsük mindazt, ami ebben az Urunkról szóló leírásban benne van, figyelnünk kell az érdekes szövegre. A római gyülekezet zsidó és pogány hívők kozmopolita társaságából állt. A 14. fejezetben Pál olyan témával foglalkozik, amely lehetőséget adhat a meghasonlásra olyanok között, akiket ő úgy jellemez, hogy "erősek", és mások között, akikre úgy hivatkozik, mint "gyengékre". Röviden, a gyenge hívők vallásos talajon állnak, akik bizonyos napokat szent napként kezelnek, és tartózkodnak bizonyos ételektől.
Ezzel ellentétben az erősek teljesen megszabadultak az ilyen aggályoktól és korlátozásoktól, mind gondolkodásban, mind gyakorlatban. Pál magát ebbe a kategóriába sorolta, Róm 14,14; 15,1. Reális veszély volt azonban arra, hogy az ő szabadságuk tudata Krisztusban egyrészt felsőbbrendűségi érzéseket támaszt, vagy hasonlóképpen az erősek elítélését eredményezi a gyengék részéről, Róm 14,3.
Hogyan akarja Pál szabályozni a keresztyén életvitelt ebben a nehéz kérdésben? Egyrészt a szeretet törvényének kell vezetnie mindenkit, Róm 13,10; 14,15. Továbbá Pál, a bölcs pásztor ebben az igeszakaszban nagy hangsúlyt helyez Krisztus uralmára, tízszer hivatkozva "az Úrra". Ez irányítja mind a gyengéket, mind az erőseket, hogy magatartásukat az Úr félelme motiválja. A hívő ember számára Krisztus uralmának hatóköre kiterjed az egész életre és halálra. Nem lehet semmibe venni egy hívő társat sem olyan jelentéktelen dologban, mint az étel, mert ez valójában az Úr egyedülálló jogának bitorlása arra vonatkozóan, hogy megítélje népét, 10. v.
Mit tanulhatunk ebből az igehelyből? Krisztus abszolút Úr voltának elismerése szabályozni fogja testvéreinkkel szembeni magatartásunkat. Ma sok olyan dolog akad, amelyeket az istenfélő hívők eltérően ítélnek meg, és amelyeknél nincsen kifejezett szentírási előírás.
Arra való képességünk, hogy őszintén szeressük azokat, akik különböznek tőlünk, biztos jele haladásunknak "a Krisztus teljességét elérő nagykorúság" felé, Ef 4,13.
Szövegösszefüggésüktől függetlenül ezek a szavak vigasztalást nyújtottak már sok sír mellett; "akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk", Róm 14,8. A mi részünket győzelmes Urunk határozza meg; a halál nem tud elválasztani bennünket Őtőle!
Róm. 14.7-9 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.
Róm 13. 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebaráttal. Tehát a törvény betöltése a szeretet.
Róm 14. 15 De ha testvéred az étel miatt megszomorodik, akkor te nem jártál el vele szemben szeretetben. Ételeddel ne okozd vesztét annak, akiért Krisztus meghalt.