Skip to main content

09.29 Teremtő

Kolossé 1,16-17; Zsidók 1,2; Jelenések 3,14

TEREMTŐ

   Ez a fontos igehely azzal folytatódik, hogy megadja nekünk az Úr Jézus felsőbbrendűségének okát az egész teremtettség felett. Szövegünk azzal a szóval kezdődik, hogy "mert", amit úgy érthetünk, hogy "mivel", vagy a korábbi megállapítás "okából". Ebben a két versben négyszer találkozunk a teremtésre vonatkoztatva azzal a szóval, hogy "minden".
   Az első megállapítás az, hogy "minden általa" (vagy Őbenne) teremtetett. Marvin Vincent mondja a következőket: "az „Őbenne" nem eszközhatározói, hanem helyhatározói jellegű; nem tagadja ugyan az eszközül való felhasználást, de a teremtés tényét annak körére és központjára helyezi. Őbenne, személyiségének körén belül lakik a teremtő akarat és a teremtő energia, és ebben a körben folyik a teremtő cselekvés". Szövegünk azt hangsúlyozza, hogy "minden" az Ő teremtő cselekvése eredményeképpen áll elő - menny és Föld, látható és láthatatlan - valamint a hatalom minden központja, minden területen. Az egész teremtésben Ő a forrás és az energia, Jel 3,14.
   A második megállapítás azt mondja el, hogy az Elsőszülött volt a cselekvő személy, aki által minden teremtetett. Ő az a kör és központ, a cselekvő személy, akin keresztül minden dolog teremtetett. Így minden Őbenne talál beteljesülést. Az egész teremtés, annak minden korszakában Őáltala teremtetett, Zsid 1,2. Más szóval, a történelem egésze az "Ő története". Így a történelem befejeződése annak megdicsőülése lesz, aki Elsőszülött az egész teremtés felett.
   A harmadik megállapítás azt hirdeti, hogy Ő előbb volt "mindennél", összekapcsolva Őt a még teremtés nélküli, múltbeli örökkévalósággal. Így Ő nem része semmilyen teremtett dolognak, és nem függ tőle, mert időrendben megelőzi azokat, kívül áll rajtuk, és Ő minden teremtés forrása.
   A negyedik megállapítás neki tulajdonítja "minden dolog" szabályos elrendezését és ellenőrzését. Ő az, aki mindent együtt tart, létrehozva a különböző erőket, amelyek szükségesek, hogy a teremtés szabályos és összetartó legyen.
   Ő nemcsak az a középpont és hatáskör, amelytől az egész teremtés függ, hanem az egész teremtés cselekvő személye, a teremtés célja és ellenőrzője, annak részleteiben és történelmében egyaránt. Nincs ember, nincs vallás és nincs filozófia, amellyel megosztaná dicsőségét. Ahogyan Ézsaiásnál olvassuk: "Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak", 42,8.

Kol. 1.16-17 Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.
Zsid. 1.2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,