Skip to main content

10.02 A Test Feje

Dátum: 
2018.10.2

Kolosse 1,18.24-29

A TEST FEJE

   "Ő a feje a Testnek, a Gyülekezetnek". Pál mondja ezt arról, aki minden dolog előtt létezett, akiben volt minden, és Akiért van minden. Ő a feje a Testnek!
   Ez nagyon sokat fog ma szívünknek mondani. Az Úr nem állított fel valamilyen adminisztrációt a Gyülekezet számára, amely távol tartana bennünket az Ő személyétől. Nem, Ő maga a Test feje. Ez azt jelenti, hogy nincsen semmi közte és Övéi között. Olyan bensőségesen tartozunk Krisztushoz, hogy noha Ő a mindenség szuverén Teremtője és Fenntartója, nem kíván elszakadni tőlünk. Az Ő megvásárolt tulajdona vagyunk. Eladott mindent, hogy visszavásárolhasson bennünket, és semmi sem állhat most közénk. Örvendezzünk ma abban a szeretetben, amely nem enged minket eltávolodni.
   A cím magában foglalja a közösséget, de az Ő tekintélyének és ellenőrzésének helyzetét is. Egyszerű analógiáját láthatjuk itt annak, hogy az emberi testet a fej irányítja. Ahogyan a fejünk a testünk szükségleteit szolgálja, ezt teszi Krisztus is a Testével, a Gyülekezettel. Fejünk az ellenőrző központja mindannak, amit valamilyen módon teszünk, legyen az fizikai, mentális, vagy érzelmi. Mindez a fejben kezdődik. A fejünkből küldünk ki minden utasítást, amely ellenőrzi, irányítja, motiválja, koordinálja, vezérli és fenntartja mindazt, amit minden nap minden pillanatában cselekszünk. Fontos gondolat, ugye?
   Ő a Testének, a Gyülekezetnek a Feje, és mint ilyen, erőt kölcsönöz neki, indít, összehangol, ihlet, vezet és irányít mindent, amit a szentek tesznek Istenért a világban. Ez egyénileg, helyileg és általánosságban is így van. Ő a Fej. Ő látja el őket a megtartó hatalommal, a tevékenységre való ösztönzéssel, és Ő az egységük középpontja. Mindennek Ő a központi oka, ami van és valaha lesz.
   Mit jelent ez nekem, mint keresztyénnek a napi életemben? Mennyire hívjuk segítségül, hogy megmutassa, hogyan tevékenykedjünk a helyi gyülekezetben? Hol van a helye neki, mint Főnek mindenben, amit teszünk, és amik vagyunk? Kifejezzük-e, hogy elismerjük Őt fejünknek, ahogyan parancsot kaptunk arra, vagy pedig félredobjuk a Szentírást, mint valamilyen kulturális hagyományt? Vö. 1Kor 11,2-6. Nem sokat kér tőlünk, de amire kér, azt most visszautasítanánk? Összegyűlhetünk az Ő nevében, de itt kezdődik és végződik a dolog? Legyen Krisztus Fő-volta a szívünk kihívása mára.

Kol. 1.18 És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;