Skip to main content

10.06 Reménységünk

Dátum: 
2018.10.6

1Timóteus 1,1-2

REMÉNYSÉGÜNK

   A Szentírás gondosan emlékeztet bennünket, hogy te csak "reménykedhetsz", mert azt, amid van, még nem kaptad meg. Nincs szükség reménységre, ha birtokában vagy annak, amit reméltél. Isten a reménységet olyan létfontosságú dologgá tette itt életünk számára, amely által üdvözültünk, Róm 8,24-25.
   Hogy a remény valószerű legyen, kitűnő alapokkal kell rendelkezned hozzá. Bizonyosság nélkül, amelyre alapozni lehet, a reménység gyorsan csalódottságba csap át.
   Mennyire hálásak lehetünk ma Istenünknek, hogy van reménységünk, és a reménységünknek olyan az alapja, amely rendíthetetlen és bizonyos! Mert boldog helyzetünkben mindkettő Urunk Jézus Krisztusban van biztosítva, aki a mi reménységünk.
   Reménységünk annak alapján, amit Ő ígért meg. Várakozunk arra, hogy szava beteljesedik számunkra, hogy azok a dolgok, amelyeket most még nem birtoklunk, a valóságban is a mieink legyenek, amikor beteljesíti ígéretét. Pál a Timóteushoz írt második levelét ezt mondva kezdi: "Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint", 2Tim 1,1. (Rev. Károli). Titusznak ezt mondja: "az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért", Tit 1,2. Az Ő szava az Ő ígérete, és ez megszeghetetlen.
   Problémát jelent számodra ennek elfogadása? Sok keresztyén küszködött már ugyanezzel a nehézséggel. Mivel Isten tudta, hogy ilyen kétségeink lesznek, ezért tökéletesen biztossá tett bennünket reménységünket illetően azzal, hogy nemcsak ígéretet tett nekünk, hanem esküvel kötelezte el magát, hogy teljesíti a szavát! Zsid 6,17-18. Tudja, mennyire fontos számunkra, hogy biztosak legyünk reménységünkben. Nem élhetsz kétségek között, amikor Isten azt akarja, hogy bizonyos légy.
   Reménységünk van a miatt, amit Ő cselekedett. A kereszt műve egyszer, s mindenkorra szóló munka. Krisztus megfizette az árat; Isten azt elfogadta, feltámasztotta Őt a halálból, és visszafogadta a mennybe. Semmi többet nem szükséges tenni, Zsid 10,15-18.
   Így most fogadjuk el a szavát és munkáját, amely reménységünk rendíthetetlen alapját képezi. Megváltott bennünket a bűntől, meg vagyunk váltva általa ez életben, és örökre meg leszünk váltva miatta, amikor Ő eljön értünk. Ő a mi Reménységünk. Néki legyen dicsőség! DICSŐSÉG!

1Tim. 1.1-2 Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint, Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Zsid. 6.17-18 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,