1Timóteus 6,13-16
BOLDOG ÉS EGYETLEN HATALMASSÁG
Pálnak ezekben a buzdító beszédeiben és doxológiáiban (dicsőítés) gyakran találunk felsorolást Istenünk fenséges jellemvonásairól és dicsőségéről. Mennyivel teljesebb az imádat, ha ezekkel a kijelentésekkel hangsúlyozza, hogy kicsoda is Ő! Annyira fogyatékosan ismerjük Őt, hogy a leírásnak ezek a gyöngyszemei gyakran a távoli csillagokhoz hasonlóak, amelyek ragyognak, de alig kivehetőek számunkra. Az Ő tulajdonságainak óriási pompája egy napon majd úgy jelenik meg előttünk, mint a soha véget nem érő dicsőség állandó megnyilatkozása.
Timóteus gyakran volt elfoglalva magányos és nehéz szolgálattal az Úrért végzett munkájában. Pál szerette ezt a fiatalembert, megértette bátortalanságát és fenntartásait, és szívén viselte jóllétét, 2Tim 1,3-5. Minthogy ilyen sok minden múlt rajta, Pál látja, hogy nemcsak arra van szükség, hogy Timóteusnak legyen erkölcsi bátorsága a nyilvános bizonyságtételre, hanem arra is, hogy megnyugtassa, hogy Isten tévedhetetlen kezében van. Ennek érdekében alkalmazza ezt a pompás buzdító beszédet és doxológiát.
Figyelembe kell vennünk, hogy "hadiállományban" vagyunk, és a harcmező itt és most van, Júd 3. Hogy sikeres harcosok legyünk a szellemi birodalomban, fel kell fegyverkeznünk és szerelkeznünk Isten és az Ő szándékai megismerésével. Ez megtart minket abban a felismerésben, hogy minden dolog végső kimenetele megmásíthatatlan; a vég bizonyos.
Istennek megvan minden szándéka céljainak bevégzésére, de ezek mind az Ő személyes, külön időrendjében érnek be. Előre elrendelte, hogy ezek az események mikor és hogyan következzenek be. Az "Úr Jézus megjelenése" "látványosság" lesz, vagyis "meglátja minden szem" Őt, aki "boldog és egyetlen Hatalmasság". Van hatalmuk embereknek is, de egyedül csak Isten mindenható. Az emberek végül meg fogják látni a mindenség hatalmas és egyetlen Uralkodóját. Ezután az emberek gyenge hatalmai jelentéktelenségbe olvadnak, és királyságaik térdet hajtanak a legfelsőbb szuverén Úr előtt, akitől oly sokáig megtagadták az Ő jogos helyét.
Csak az Ő uralma alatt fogják az emberek megtalálni a végső boldogságot és sikert, amit keresnek. Az "Isten napja" fogja megvalósítani, hogy "a régiek elmúltak", Jel 21,3-4. A mi szívünk is hangosan kiált: "Bizony jöjj, Uram Jézus!"
1Tim. 6.13-16 Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel, Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.