2Timóteus 1,8-11
ÜDVÖZÍTŐNK
Egykor a római császárok ezt a címet viselték: "a világ üdvözítője". Ez a hatalmasok szomorú káprázata volt, amellyel sohasem rendelkeztek. Az emberek számára egyetlen üdvözítő van, és Ő az Úr Jézus. Mielőtt az idő elkezdődött, Isten elhatározta és megígérte, hogy üdvözíti az embereket, 9. v. Nem lélegzetelállító dolog ez? Amikor ezt véghezviszi az időben, üdvözíti az embereket, nem a jó cselekedeteik alapján, hanem az Ő Fiába vetett hitük alapján. Hála neki ezért!
Nos, értsük meg, hogy Isten ígéretei, szándékai vagy tettei az emberek üdvözítésével kapcsolatban, nem valósulhattak volna meg "a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése" nélkül, 10. v.
A mi nemzedékünkkel kapcsolatosan az a szomorú helyzet, hogy olyan pontosak akarunk lenni. Töröltük a Krisztus után (Kr. u.) időmeghatározást, és elneveztük "időszámításnak". Ebben az van, hogy már nem akarják kifejezni, hogy Krisztusnak a világba való jövetele bármit is megváltoztatott. Ha tudnák, szívesen kitörölnék Őt a történelemből.
Az Ő eljövetele azonban megváltoztatta a dolgokat, és azok sohasem lesznek már újra ugyanazok. Mivel Jézus eljött, Istennek Őbenne Üdvözítője van minden ember számára. Jó hírek üzenetét hozta, amilyeneket azelőtt nem hallottak. Bemerítő János rámutatott Jézusra, és ezt kiáltotta: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit", Jn 1,29. Ez volt az a nap, amikor a világ megtudta, hogy Isten teljesíteni fogja ígéretét és üdvözítő szándékát.
Eljövetelével az Úr Jézus "eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot" (Rev. Károli), és ez Isten jó híreinek a lényege az egész emberiség számára. Ez túláradó örömmel várt újság. A halál eltörlése azt jelenti, hogy már hatályon kívül van helyezve, hatástalan, és a megsemmisülés felé tart.
A keresztyén ember még megízleli a halált, de már nincs semmi félnivalója tőle. Mi most már az isteni "élet" és "romolhatatlanság" létének tudatában vagyunk - a létezésnek olyan szférájában, amelyről fogalmunk sem volt, mielőtt üdvözültünk. Itt a "halál árnyékának völgye" uralja életünket. A halál kérlelhetetlen szelleme alatt élünk, de hála Istennek, az Úr Jézus áthatolt annak sötét kapuin. A halál már nem "uralkodhat, mint király", hanem meg van fosztva trónjától, Róm 5,17. Még az Üdvözítő nélkül élsz? Szükséged van Őrá, és mától kezdve bízzál benne!
2Tim. 1.8-11 Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.