2Timóteus 4,6-8
AZ IGAZ BÍRÓ
Voltunk-e már olyan helyzetben, amikor úgy éreztük, hogy elvégeztünk minden munkát, megtettünk mindent, amit megtehettünk a kívánalmaknak megfelelően, és mégis a nap végén nem kaptuk meg azt az elismerést, ami szerintünk járt volna? Úgy gondolom időnként sokunknak volt ilyen megtapasztalása. Miért tűnik az élet néha olyan igazságtalannak? Nincs olyan iskolai évzáró, jutalomosztó ünnepély, amikor nem mondanák az emberek, hogy "szép-szép így megkapni valamit, de nem akartam elhinni, amikor a nevüket mondták!"
Újra és újra fellángol a vita az ítéletekről és határozatokról, amelyeket törvényszékeink hoznak. Állandó bírósági felülvizsgálatok vannak a döntések módjáról, amelyek születtek, továbbá azok pontosságának és igazságosságának egyéb kérdéseiről, és újra mindent még egyszer át kell nézni. A nap végén még kevésbé tudjuk, hogy igazságos döntés született-e vagy sem. Ez az emberi tanácstalanság; oly sok az ellenvélemény és a nézőpont, amelyeket figyelembe kell venni. Szó szót követ, szempont szempont után merül fel, és a vége az, hogy megtesszük, ami tőlünk telik, és nem többet. Még a sportban is gyakran hibás a játékvezetők döntése, és elektronikus eszközökre kell támaszkodniuk, hogy pontosabb és védhetőbb alapon hozhassanak döntést.
Milyen üdítő dolog olvasni mai verseinkben, hogy "az Úr az igaz Bíró"! Pál nem kételkedett abban a Valakiben, aki végül bírói ítéletet hoz az ő világban végzett munkájáról. Tudta, milyen feltételei vannak a szolgálatnak, és milyen jutalmat várhat. Tökéletesen bízott abban, hogy "az igazság koronája" már eltétetett számára, és várta a megajándékozás napját. Nem lesznek feltett kérdések sem a Bíró, sem a megajándékozott részéről; minden úgy lesz, ahogy lennie kell, nem lesz nézeteltérés.
Kérdezzük, hogy miért van ez így? A válasz annak a csalhatatlanságában van, aki megállapítja és adja a jutalmakat: "az Úr... az igazságos Döntőbíró (a döntőbíró, aki mindig tárgyilagos és sohasem követ el hibát)", Wuest, Újszövetség. Ebben látjuk a lényeget - "és sohasem követ el hibát". Ebben bizakodj ma, hogy bárhogyan ítélnek is meg az emberek téged, vagy Krisztusért végzett szolgálatodat, Övé az egyetlen végső és igazságos ítélet.
2Tim. 4.6-8 Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.