Titus 2,11-15
A MI NAGY ISTENÜNK ÉS ÜDVÖZÍTŐNK
Minden épületnek van váza, amelyen a végső forma kialakul. A művész először a szerkezeti részeket csinálja meg egy elképzeléshez, aztán az egész kép ebből az eredeti és lényeges vezérfonalból valósul meg. Ehhez hasonlóan ez a Titushoz írt levél három megállapításon alapul, amelyek "Istenről, a mi Üdvözítőnkről" szólnak.
"Istenünk és Üdvözítőnk" az az alapvető címe Istennek, amelyen ez a Titushoz írt kis levél felépült. Pál háromszor használja, és feltárja számunkra, hogy Isten, mint Atya, Fiú és Szent Szellem hogyan munkálja üdvösségünket szívünk mélyén.
Amikor a farizeusok és az írástudók megjegyezték, hogy "ez az ember bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik", Lk 15,2, az Úr Jézus ellenállt negatív gondolkodásuknak a három elveszett dologról szóló példázatban. Gyönyörűen bemutatja a munkálkodó Szentháromságot annak megtalálásában, ami elveszett. A pásztor, az asszony és az apa, mindegyik a maga módján bemutatja számunkra a teljes elmélyülést igénylő feladatot, amely szeretetük tárgyának megkereséséhez és visszanyeréséhez vezet. A történetmondásnak ez a mesterműve olyan egyszerűen tárja fel, hogy Isten teljesen odaadta önmagát, hogy véghezvigye az emberek üdvözítését.
Itt, a Titushoz írt levélben Pál ugyanazt az elgondolást alkalmazza, bár nem ugyanabban a sorrendben. Először Isten az Üdvözítőnk, mint az Atya, aki megtervezi, megígéri, és megparancsolja a megváltásnak ezt a nagy vállalkozását, Tit 1,2-3.
Mai verseinkben Isten az Üdvözítőnk, mint a Fiú, "aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól", Tit 2,14.
Végül Isten az Üdvözítőnk, a Szent Szellem, akinek "újjászülő és megújító fürdője" nélkülözhetetlen a megtérésünkhöz, Tit 3,4-6.
Szeretni és megkeresni, aztán végtelen nagy árat kifizetni, végül pedig újjászületés által életre kelteni, ez olyan munka, amit csak Isten gondolhatott el és vihetett végbe. Ez az, amiért Ő és egyedül Ő "a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk". Kegyelme által ismertük meg Őt.
És Isten saját fiát nem kímélve,
Meghalni küldte... felfogni sem tudom,
De lelkem énekel Üdvözítőmnek...
Mily nagy vagy Te! (Carl Boberg)
Tit. 2.11-15 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.