Skip to main content

10.20 Üdvösség Fejedelme

Zsidók 2,9-10

ÜDVÖSSÉG FEJEDELME

   Isten, aki oka a mindenség létezésének, az az Isten, akinek célja, hogy sok fiat vezessen dicsőségre. Nem "gyermekeket", ami a kapcsolat kedves szava, hanem "fiakat", ezzel hangsúlyozva elhívatásunk fennköltségét. Ma, mint Isten gyermekei, az elcsüggesztő körülmények és saját tévedéseink ellenére, dicsőségre rendeltettünk, mert ez az Ő kijelentett szándéka. Emeljük fel fejünket. Az Élő Istennek vagyunk a fiai és a lányai. Dicsőségre vagyunk rendelve!
   De hogy lehet ez? Isten üdvözítése teszi lehetővé a vétkes bűnösöknek, hogy a dicsőségbe tartsanak. Abban a pillanatban, amikor hittünk az Úr Jézus Krisztusban, Isten javainak birtokába jutottunk. Megtanultuk, hogy ez "nagy", 3. v., "örök", 5,9, és itt üdvösségünk Fejedelmének van nevezve. Ugyanezt a szót a 12,2-ben "szerzőnek" fordították. Szerző nélkül nincsen könyv! Fejedelmünk nélkül nincsen üdvösség. A szó nemcsak a kezdeményezőt foglalja magában, hanem azt, aki átlátja a dolgokat. Fejedelmünk nemcsak lehetővé teszi az üdvösséget, hanem eljuttat bennünket egészen a dicsőségig. De a dicsőséget mindig szenvedés előzi meg. Emiatt Fejedelmünk "szenvedések által" lett tökéletes. Természetesen értjük, hogy itt nem az Úr bűntelen természete a kérdés. De verseink megmagyarázzák, hogy szükség volt rá, hogy Fejedelmünk "kisebb legyen az angyaloknál", emberré legyen, és megtapasztalja a testnek, időnek és térnek a korlátait azért, hogy végül megtapasztalhassa a "halál szenvedését".
   Álljunk meg egy pillanatra szenvedéseinél: elhagyta a trónt, és megérkezett az ellenséges és gonosz világba; a názáreti erkölcsi nyomor közepette élt, mint társadalmilag számkivetett; közönséges munkát végzett; József törvénytelen fiának tekintették; hatalmát a Sátánnak tulajdonították, végül pedig megragadták és keresztre feszítették, ami szüntelen szenvedéssel járt együtt. Ő volt a sötétben felragyogó világosság! A gyenge vesszőszál a pusztaságban! Ő volt Isten szeretett Fia! Mindezek a szenvedések tették tökéletessé, nemcsak, hogy véghezvigye üdvözítésünket, hanem, hogy átvezessen bennünket a szenvedésnek ezen a jelenlegi helyszínén. Ismeri jelenlegi körülményeinket, és tökéletesen képes arra, hogy a dicsőségbe vezessen bennünket.

Zsid. 2.9-10 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.