Zsidók 11,5-6
JUTALMAZÓ
Ezek a versek felhívják a figyelmünket arra a tényre, hogy van más út is a földi élet elhagyására a természetes halálon, vagy éppen gyilkosságon kívül, ahogyan Ábellel történt. Ez átváltozás útján történik, amit Énok megtapasztalt, amikor Isten "magához vette" meghalás nélkül a mennybe. Ennek oka az volt, hogy miközben Énók a bűnös és gonosz világban élt, amelyről Isten azt tervezte, hogy elpusztítja, ő Istennek tetszésére volt igaz járásával Isten és emberek előtt. Isten tetszését lelte Énókban hite miatt. "Mert hit nélkül lehetetlen Őnéki tetszeni." Az ilyen hit hiszi, hogy Isten van (létezik), és hogy képes rá (eldönti), hogy megjutalmazzon mindenkit, aki Őt megörvendezteti, és következésképpen megbüntetni is képes azokat, akik ezt nem teszik.
Mi, akik Isten tetszésére élünk, nem fogjuk átélni a halált annak minden borzalmával, mert vagy Krisztus eljön és elragad bennünket, vagy meg fogunk ugyan halni fizikai halállal, de ugyanakkor sok félelmünk semmivé lesz, mert tudjuk, hogy a halál le van győzve, és az csak egy ajtó a jobb világ felé. Visszaemlékszünk Istennek Ábrahámnak adott ígéretére: "Én pajzsod vagyok, és jutalmad rendkívül bőséges", 1Móz 15,1, valamint az Úr tanítványainak tett ígéretére: "jutalmatok bőséges a mennyben", Mt 5,12.
A fent jelzett körülmények és ígéretek Istent mint Jutalmazót mutatják azok felé, akik szorgalmasan igyekeznek az Ő tetszésére. Még ma is ez a helyzet. Néha megjutalmaz igaz szolgálatot és hűséges életet anyagi áldásokkal ebben a világban. Más jutalmak szellemi természetűek és bőségesek, ugyanakkor a fizikai vagy anyagi természetűek könnyebben megláthatók. Nem kétséges, hogy Isten jó hűséges népéhez. Azonban azok a jutalmak, amelyek itt ki voltak tűzve, vissza vannak tartva, hogy a mennyben legyenek láthatóvá. Ezek magukban foglalnak majd különböző koronákat különféle szolgálatokért és megbízatásokért Krisztus Ezeréves Birodalmának kormányzásában.
Hogy ilyen jutalmakra és áldásokra számíthassunk, követnünk kell Énók példáját, és úgy élni, mintha Isten valóságban ott volna az életünkben. Naponta vele kell járnunk, méltányolva az Ő társaságát, ahogyan a két tanítvány tette az emmausi úton. Amint megyünk, Ő közeledik hozzánk és velünk jön, sok áldással jutalmazva meg bennünket.
Zsid. 11.5-6 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.