Skip to main content

11.16 A Dicsőség és Isten Szelleme

1Péter 4,12-19

A DICSŐSÉG ÉS ISTEN SZELLEME

   Mai igeverseink szenvedés tüzében megpróbált hívőkről szólnak. Péter írásaiban ez visszatérő téma. Az említett szenvedés és üldöztetés oka az volt, hogy a hívők félelmet nem ismerve tették ismertté "Krisztus nevét", 14. vers. Péter azonban azt mondja, hogy a hívők ilyen tapasztalatait nem szabad szokatlannak vagy meglepőnek tekinteni. A szenvedés minden keresztyén életének része, és szerepet játszik szellemi fejlődésükben és áldásaikban.
   A szenvedésekre örömmel vagy ujjongással, 13. vers, boldogsággal, 14. vers, és dicsőítéssel, 16. vers, kellene reagálnunk! Ezek nem az emberi szellem természetes válaszai elnyomás esetén, de ilyennek kellene lennie mindazok szellemi reakciójának, akik átlátnak a pillanatnyi homályon, és látják Isten céljainak megvalósulását. A hívők ujjongva örülhetnek, mivel szenvedéseik által "Krisztus szenvedéseinek részeseivé" váltak, 13. vers. "A hit felismeri, hogy az örvendezés alapját nem maguk a szenvedések jelentik, hanem a Krisztussal való közösség, amit eredményeznek", D. Edmond Hiebert.
   De milyen boldogság található a szégyen folytonos megtapasztalásában, amikor igazságtalan támadások záporoznak feléd? Az Úr azt mondta, hogy "boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok", Mt 5,11. A világ semmi vonzót nem talál ezekben. Az ilyen helyzetben a fejek természet szerint lehorgadnának, a szívek elnehezülnének, a hívő azonban képes ezek fölé, a megpróbáltatásokra adott, pusztán emberi reakciók fölé emelkedni. Miért? "Mert a dicsőség Szelleme, az Isten Szelleme megnyugszik rajtatok", 14. vers.
   A hívő megalázottnak és csüggedtnek érezheti magát, de mennyei szempontból nézve "a dicsőség Szelleme... megnyugszik rajtatok". A dicsőség az Istenség elválaszthatatlan tulajdonsága (lásd Csel 7,2; 1Kor 2,8; Ef 1,17), a Szent Szellem jellemzője, és itt arra a munkára utal, amit Ő végez azokért, akik hűségesen szenvednek az Úrért.
   "A méltánytalanságok és támadások külső viharával szemben áll a Szellem belső jelenléte", D. Edmond Hiebert. Nemcsak a Szellem jelenléte biztosított, hanem a dicsőség is, amit Ő adományoz a szenvedő hívőknek. "Dicsőítsük Istent ezzel a névvel", 16. vers.

1Pt. 4.12-19 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Szelleme, az Isten Szelleme megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.