Skip to main content

11.20 Úr és Üdvözítő

2Péter 2,17-22

ÚR ÉS ÜDVÖZÍTŐ

   Pál azt írta: "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz", Róm 10,9. Sok hívő bizonyságot tehet arról, hogy ez a vers milyen fontos volt saját megváltása szempontjából. Ezen keresztül ismerhették meg Jézust Üdvözítőként. Megtalálták Őbenne a megbocsátást, amire bűneik miatt szükségük volt, a bűn által okozott bemocskolódástól való megtisztulást, és a bűn miatt megérdemelt haragtól való szabadulást. Ha megváltásunkkor megismertük a szabadulást a bűn büntetésétől, akkor azt is felismertük, hogy egy napon a bűn jelenlététől is meg fogunk szabadulni.
   "Jézust Úrnak vallani" sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy azt sokan gondolják, legalábbis megtérésükkor. Az Úr - vagy kurios - szó széles jelentőségű cím. Jelenthet tulajdonost, Lk 19,33, felettest, Ef 6,5, de utalhat a címzett iránti tiszteletre is, Mt 22,43; Jn 13,13. Hívőként új tulajdonoshoz kerültünk, 1Kor 6,19-20. Új Mesterünk (felettesünk) van, aki meghatározza életünk irányvonalát, szolgálatunk módját és területét, Mk 5,19. Új szempontból nézzük, és tiszteljük azt, akinek nevét korábban káromlásra használtuk, 1Kor 12,3. Teljes és visszavonhatatlan módon szakítanunk kell korábbi életünkkel, 2Kor 6,17.
   Mai szakaszunkban szomorú felsorolást olvashatunk azokról a tévelygésekről, amelyek azokat a hamis tanítókat jellemzik, akikről Péter figyelmeztetésül írt. Ezek valamikor megismerték az Urat és Üdvözítőt. Ez az ismeret ideiglenesen eljuttatta őket a "világ förtelmeitől" való megszabadulásra, 20. vers. Isten népe közötti jelenlétük eljuttatta őket az "igazság útjának" megismerésére, 21. vers. Azonban mostanra álruhájuk lehullott, és megjelent igazi jellemük. Milyen közel jutottak az áldáshoz, most pedig milyen messzire sodródtak! "Mindez a valódi megújulás nélküli átalakulás értéktelenségét példázza számunkra", D. Edmond Hiebert.
   Micsoda kihívást jelent mindez szívünk számára! Megvallottuk Jézust "Úrnak", Róm 10,9? Keresztyén életünk visszatükrözi-e mindazt a változást, amit Krisztus uralma eredményezett benne?

2Pt. 2.17-22 Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és: „A megfürdött disznó sárban hempereg!”