1János 1,1-4
AZ ÉLET IGÉJE
Ha figyelembe vesszük, hogy ez az egyik legkésőbb íródott apostoli levél, annál inkább figyelemre méltó, hogy János nem veszítette el ámulatát az iránt az igazság iránt, amiről levele bevezető verseiben beszél. Feltehetően eltelt hatvan év. Sok esemény már történelemmé válhatott, bizonyos megpróbáltatások folyamatosan jelen voltak, János lelkesedése azonban töretlen. Meg kellene ezen lepődnünk?
Az örök Isten, aki a fizikai és szellemi élet forrása, aki maga a világosság, testté lett. Ez önmagában is nagy jelentőségű igazság, olyan igazság, amelyet Pál nagy titokként jellemez, 1Tim 3,16. A "hogyan" részleteit nem érthetjük meg, bár Isten kijelentette nekünk, hogy "miért".
János az evangéliumában elmondja nekünk, hogy az Ige nemcsak testté lett, hanem "közöttünk is lakott (sátorozott)", Jn 1,14. Földi életének rövid időtartama alatt az Úr nem az emberi pompa palotáit választotta. A lebecsült Názáretben lakott, és vámszedőkkel és bűnösökkel tartott kapcsolatot. Milyen figyelemre méltó!
János emlékezik. Mi, tanítványai, hallottuk Őt! És milyen mély benyomást hagytak az Ő szavai a tanítványok értelmében és szívében! Valóban, "ember még így soha nem beszélt, ahogyan Ő", Jn 7,46. Láttuk Őt! "Íme, ez Jézus. Jézus betölti vágyakozó tekintetüket", J. Denham Smith. "Amit szemünkkel láttunk", 1. vers. Az Ő látványától átjárva, áthatóan nézték, "olyan szemlélődéssel, amely a csodálkozás, a félelemmel vegyes tisztelet és a csodálat elegye volt", Kenneth Wuest. Kezünkkel is megtapintottuk! Attól, aki az Úr kebelére hajolt, nem kaphatnánk ennél nagyobb bizonyságot az Úr emberi mivoltának valóságáról és csodájáról.
Micsoda kiváltság volt az Élet Igéjével együtt lenni, aki Isten kinyilatkoztatása az emberhez! Amellett állni, aki szólt, és "meglett, és amit parancsolt, előállott", Zsolt 33,9. Látni hatalmát, amely megnyilvánult a naini özvegy fiának koporsójánál, Lk 7,14, Jairus házában, Lk 8,54, és Lázár sírjánál, Jn 11,43. János azonban még ennél is nagyobb hatalomról tud bizonyságot tenni, amely átformálta a vétkes bűnösöket "Isten gyermekei" -vé, 1Jn 3,1, és amely életre keltette azokat, "akik halottak voltak... bűneik miatt", Ef 2,1.
1Jn. 1.1-4 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.