1János 1,2-4; 5,20
AZ ÖRÖK ÉLET
Levele bevezető versét követően, ahol a testté lett Igéről beszél, aki látható és tapintható volt, János most arra emlékezteti olvasóit, hogy "sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs", Zsid 7,3. Ő örökkévaló!
Érdemes megfontolni az itt használt "örök" szó jelentőségét. J.J. Lias a következőket írta erről: "Nem annyira az élet végtelenségére, hanem stabilitására, rögzítettségére, minden szempontból való határtalanságára, tartósságára és minden egyéb hasonlóra utal; inkább változhatatlanságára, szemben minden más dolog időben változó mivoltával." Ez az Isten igazi természete.
Ez az örök élet "az Atyánál volt", 2. vers. Ez a kifejezés ezt a megjelölést az Úr címeként definiálja, mivel semmilyen sajátság vagy jellegzetesség nem írható le úgy, hogy "az Atyánál (Atyával) volt". "Az élet, amiről itt szó van, valójában egy Személy, mivel csak egy személy lehet egy másikkal közösségben. Egy puszta fogalom nem lehet valakivel közösségben", Kenneth Wuest.
Az a valaki, akiről itt szó van, különbözik az Atyától, mégis bensőséges közösségben van vele. A "val" rag a legközelebbi, szemtől szemben való közösségre utal, amit János első levele első versében az Igével kapcsolatosan használ. Olyan rag ez, amely élő kapcsolat és bizalmas viszony kifejezésére használatos. "Ez nem használható angyalokkal vagy szentekkel kapcsolatosan, hanem csak az Istenségre, egyedül a Fiúra vonatkozóan", R. C. H. Lenski. Az, hogy János itt múlt időt használ ("volt"), szintén azt hangsúlyozza, hogy az Úr folyamatosan tartózkodott ebben a pozícióban és közösségben.
Az igazság, amit János itt feltár, igen nagy gyakorlati jelentőségű is. Isteni személyekkel kerültünk közösségbe, mivel "a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal", 3. vers. Micsoda hatalmas kiváltság! Lehet, hogy semmilyen kapcsolatunk sincs e világ híres és köztiszteletben álló személyeivel. Társadalmi szempontból lehet, hogy jelentéktelenek vagyunk. Mindazáltal személyes kapcsolatunk van az Atyával és a Fiúval, és milyen csodálatos közösség ez! Az a felelősségünk, hogy kifejezésre juttassuk annak a jellemét, akinek jelenlétébe kerülhetünk, 6-10. versek, hogy olyan keresztyén járást alakítsunk ki, amely e közösségünknek megfelel, 2. fejezet 4-6. versek, és hogy megtartsuk a többi hívővel való közösségünk alapját, 2. fejezet 9-11. versek.
1Jn. 1.2-4 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
1Jn. 5.20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.