Jelenések 1,8-9,11
ALFA
Az első ábécék piktogramokból álltak, amelyekben minden dolgot annak egyszerű lerajzolásával jelképeztek. Ezt a fajta írásmódot három ok miatt is nehéz volt használni: nehéz volt vele elvont fogalmakat megjeleníteni, a piktogram semmi eligazítást nem adott a kiejtés vonatkozásában, és mindenhez külön szimbólumra volt szükség, ami több ezer betűből álló ábécét eredményezett. Előnyös volt tehát olyan szimbólumokat alkotni, melyek különálló hangokat jelentettek. A betűket összekapcsolva szavakat lehetett kialakítani, és az ábécék a kommunikáció sokoldalú eszközeivé váltak.
Álljunk csak meg ámulva egy nagyobb könyvtár tömött polcsorai előtt. Ha feltételezzük, hogy a könyvek azonos nyelvcsaládba tartozó nyelveken íródtak, megállapíthatjuk, hogy a sok ezer könyv mindegyike mintegy néhány tucat betű különböző elrendezése által lett megalkotva, miáltal szavak és kifejezések, tagmondatok, mondatok és szövegek keletkeztek.
Bármi, amit mondani akarsz, elmondható lett az ábécé betűinek kombinálása útján. Ezért aztán, amikor Isten Fia önmagát "az alfa"-nak nevezi, tudhatjuk, hogy az élő Ige minden, amit Isten az emberiséggel közölni kíván. "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal", Jn 1,14.
Az Atya nem egyetlen képben mutatta be számunkra az Úr Jézus áldott személyiségének tökéletességét, hanem felkutatta az egész világmindenséget, hogy olyan utakat találjon, amelyeken keresztül közelebb hozhatja ennek felismerését szíveinkhez. Ő az éltető víz és kenyér; az építészet sarokköve és záróköve; az ornitológia verebe és baglya; a zoológia báránya és oroszlánja; a csillagászat Napja és csillaga - az alkalmazott isteni képek sokasága csaknem megszámlálhatatlan.
Az alfa, mint minden szót eredményező betűkombináció, egy rejtett fogalom hallható megnyilvánulása. Annak eszköze, hogy egy elképzelés, egy gondolat eljusson egyik elméből a másikba. De Urunk többet tett annál, minthogy egy elképzelést egyszerűen eljuttasson az Istentől az emberhez, "mert ki ismerte meg... az Úr gondolatát...? Bennünk pedig Krisztus értelme van", 1Kor 2,16.
Rendkívül találó tehát, hogy az Úr a Jelenések könyve elején kétszer, és a végén is kétszer Alfának és Omegának nevezi Önmagát, 1,8.11; 21,6; 22,13. Mit mondhat még Isten ezen felül?
Jel. 1.8 Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.