Jelenések 2,12-17
ELREJTETT MANNA
"Mi ez?" Ez a manna szó jelentése. Ez volt az izraeliták reakciója, amikor először meglátták a mennyei kenyeret, "nem tudták ugyanis, hogy mi az", 2Móz 16,15. Ezt a kérdést azonban még mindig érdemes feltenni.
A manna a kegyelem csodálatos cselekedete volt. A nép lázadozott az Úr ellen, kétségbe vonták szeretetét és bölcsességét. Rágalmazták szolgáját, Mózest. Kénkövet érdemeltek, nem kenyeret. És amikor, ezerötszáz évvel később, Isten ismét lenézett a népre, amely bebörtönözte, megverte és darabokra fűrészelte prófétáit, megkérdezte: Mit tehetnék még? Még egyszer megnyitotta a mennyet, Kenyeret adott, eljuttatta Betlehembe - a kenyér házába.
A manna a gondoskodás csodálatos cselekedete volt. Mivel tudjuk, hogy 600 000 hadra fogható ember volt ott, úgy becsüljük, hogy összesen körülbelül 2 000 000 izraelita volt akkor a sivatagban. "Fejenként egy ómert" kellett szedni, 2Móz 16. Egy ómer hat pintet tesz ki. Ebből következően, negyven éven keresztül naponta 4500 birodalmi tonnányi manna hullott, azaz körülbelül háromszáz vagonnyi, naponta. Az Úr adott "kenyeret jóllakásig", 8. vers. Más szavakkal, a mennyiségnek csak az étvágyuk szabott határt. Nagyszerű dolog felismerni, hogy annyim van Krisztusból, amennyit csak kívánok. Ha többet akarok, vehetek annyit, amennyit csak szeretnék.
A manna a kinyilatkoztatás csodálatos cselekedete volt. Isten elgondolásaként érkezett - nem emberi imára, hanem emberi kétségbeesésre adott válaszként. A zsidók keveset tudtak arról, hogy a manna a megtestesült Messiás előképe lesz, nem csak "angyalok eledele", hanem "Isten kenyere". A manna kicsi volt, mert a Földre érkező Kisdedet ábrázolta; fehér volt tisztaságában; alacsonyan volt, hogy mindenki számára elérhető legyen, aki hajlandó lehajolni és elfogadni; és édes volt, mint a méz. De az Úrnak ez az ajánlata csak meghatározott időre vonatkozott. Mózes azt mondta, hogy "senki se hagyjon belőle másnapra". El fog jönni a nap, amikor már nem lesz többé elérhető az Élet Kenyere az emberek számára.
Mi tehát az elrejtett manna? Volt bizonyos mennyiségű manna egy aranyedényben, amely el volt rejtve a szövetség ládájában. Ez örökké friss maradt, csak hit által volt látható, és azok élvezhették, akik túljutottak a kárpiton, hogy láthassák Isten igazi Kenyerét.
Jel. 2.12-17 „A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”