Jelenések 2,24-29
HAJNALCSILLAG
Hosszú ideje tart az éjszaka, az ember Istennel való nyílt szembenállásának éjszakája. Két évezrede pásztázzák a hívők a koromsötétséget, a hajnal hírnöke után kutatva. Néhányuk esetében spekuláció váltotta fel a Krisztus iránti állhatatosságot (vagy: a Krisztus állhatatos várását), 2Tesz 3,5, és az ilyen "hosszú várakozás beteggé teszi a szívet", Péld 13,12. Ilyen helyzetben a keresztyén nem nézhet le egyetlen reménysugarat sem. Péter tudta, hogy hol lehet a csüggedés ellenszerét megtalálni: "Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben", 2Pt 1,19.
Péter ezt az éjszakai jelenetet egy másikhoz hasonlítja, ahhoz, amikor Zebedeus fiaival együtt látta az Urat átváltozni. Azt mondja, hogy a prófétai szó világossága bizonyosabb, mint a valóságban látni az Urat királyi dicsőségében! Végül is, ha újra megmászták volna a hegyet a következő reggel, nem láthattak volna semmiféle utóizzást, nem hallhatták volna a mennyei hang visszhangját. Bármikor belepillanthatunk azonban az Írásba, és a világosság fel fogja vidítani szívünket, és felemeli szemünket az Emberhez, akinek bizonyságtétele "a prófétaság szelleme", Jel 19,10.
Mai kulcsversünkben ezt olvashatjuk: "annak adom a hajnalcsillagot". De milyen értelemben kapja meg a Gyülekezet győztese ezt a csillagot? A hajnalcsillag a hajnal közeledtének előjele. Miután a Gyülekezet elragadtatik ebből a sötét világból, Izráel maradékának az lesz a reménysége, hogy "fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak", Mal 3,20. Vagyis a Hajnalcsillag ajándéka egyszerre két fényes reménységet jelent. Vágyakozunk, hogy elköltözhessünk a meg nem sötétedő nappal országába. De nem vágyunk-e arra is, hogy az Úr visszatérjen erre a bolygóra, és kibocsássa gyógyító sugarait a Földre, amely olyan mélységesen rá van szorulva erre a gyógyításra?
"Míg meghűsül a nap, és elmúlnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára", Én 4,6 (Károli). A mi kicsiny tömjénhalmunk sohasem lesz összemérhető az Ő mirhahegyével, de ott állva figyelhetünk. Bár sötét van, és egyre sötétebb lesz, nem fogunk lemaradni eljöveteléről. Az Úr maga ki is egészíti ezt a címét: "Én vagyok... a fényes Hajnalcsillag", Jel 22,16.
Jel. 2.24-29 Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”