Skip to main content

12.16 Szent És Igaz

Jelenések 6,9-11

SZENT ÉS IGAZ

   Jólét idején néha olyan szavakat intézünk az Úrhoz, amelyek súlyát nem teljesen mértük meg. Milyen könnyen nevezzük Őt például "Úrnak", és mégis visszautasítjuk, hogy életünk minden területét az Ő uralma alá rendeljük! És nem igaz-e az, hogy a nyomorúság ideje szüli a legodaadóbb és legőszintébb imádságokat? Gondoljunk például Péter imádságára: "URam, ments meg!", Mt 14,30; Nehémiás imádságára, Neh 2,4; vagy az Úr Jézus imájára a kertben, Lk 22,42. A "szent és igaz" címmel egy olyan imában szólították meg a menny Istenét, amely a szörnyű szenvedés olvasztótégelyéből szállt felfelé. Az imádság rövid és szívből fakadó, a szavak tele vannak jelentéssel mindazok számára, akik kiejtik őket. A nagy nyomorúság első fele zajlik, és azokat, akik megvallják Krisztus nevét, lemészárolják. A menny úgy tekint mártíromságukra, mint áldozatra, mivel a 9. versben ezt olvashatjuk: "láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten Igéjéért öltek meg". Úgy tekintenek ezeknek a szenteknek a vérére a mennyben, mint a rituális áldozatok vérére, amelyet a bronzoltár alá öntöttek, 2Móz 29,12. A Sátánnak a Fenevadon keresztül kiáradó teljes dühe azok ellen irányul, akik Krisztus iránti hűséget mernek mutatni. Az Ábel meggyilkolása óta tartó erőszakos történelemben a föld ismét átitatódik Isten szentjeinek vérével. A Gyülekezet mennybe távozása az elragadtatáskor jelzi a Földön az ószövetségi állapotok visszatérését, tehát a mártíroknak ez az imádsága, amely Istenhez, mint legfelsőbb Uralkodóhoz kiált bosszúért, az átkozódó zsoltárok idejét és szellemiségét idézi, Zsolt 74; 79; 89; 94.
   Ezek a szentek az Írások szorgalmas tanulmányozása során a következőket is olvasták: "Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek!, 5Móz 32,43. Hisznek az Írásoknak, és ezért így kiáltanak "meddig még?", mivel a kegyetlenség szintje, úgy tűnik, azonnali isteni bosszúállást kíván. Azért fordulnak ahhoz, aki "hű és igaz", mivel Isten hajlíthatatlan szentsége ítéletet követel, saját szavaihoz való hűsége pedig bosszúállást. De mikor? Azt a választ kapják, hogy egy kis időnek még el kell telnie (a nagy nyomorúság második felének), ami alatt még sok további mártírt meg fognak ölni, de az előre meghatározott időben a bosszúállás meg fog történni.

Jel. 6.9-11 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a  bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.