Skip to main content

12.17 A Bárány, Aki Középen A Trónusnál Van

Jelenések 7,9-17

A BÁRÁNY, AKI KÖZÉPEN A TRÓNUSNÁL VAN

   A Bárányt már láttuk középen a trónusnál, miközben mennyei ügyeit intézte, Jel 5,6. Az a korábbi színtér azonban nagyon különbözik attól, amely a mai szakaszunkból tárul elénk.
   A 7. fejezet nem része a Jelenések könyve időrendi sorrend szerinti elbeszélésének, hanem egy olyan közbevetett szakasz, amely az emberek két csoportjával foglalkozik. Az első csoport, 1-8. versek, annak a 144 000 zsidónak a csoportja, akiket Isten saját magának elpecsételt a nagy nyomorúság kezdete előtt, és akik csodálatos módon életben maradnak egészen a nagy nyomorúság végéig. Mai szakaszunk a másik csoporttal foglalkozik, amely származásilag egyetemleges, és olyan népes, hogy az ember számára megszámlálhatatlan. Ezek a nagy nyomorúságot túlélő szentek, akik éppen akkor láthatók, amikor ez a borzasztó korszak véget ér, 13-14. versek. Ők a Földön vannak, és ez a tény nem kell, hogy zavart okozzon, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy Isten trónusa a mennyben van. Ezek a versek egy olyan jelenetet mutatnak be, ami Krisztus ezeréves uralkodásának kezdetekor történik, és e dicsőséges korszak egy fontos jellemzője, hogy a menny nyitva van, Jel 19,11. Ilyen módon lehetséges, hogy ez a földi sokaság "a trónus előtt és a Bárány előtt" áll, 9. vers, és örömmel ismerik el megmenekülésük isteni forrását. Dicséretükre a mennybéli angyalok mondanak "áment", miközben dicsőítve leborulnak Isten előtt, 11-12. versek.
   Milyen hatalmas a kontraszt korábbi szenvedéseik és a között a dicsőség között, amelyre most emelkedtek! Fehér ruhájuk azt fejezi ki, hogy a Bárány véréért elfogadták őket Isten trónja előtt. Az az előjoguk, hogy "szolgálják Őt éjjel és nappal az Ő templomában", 15. vers, ami a következő nagyszerű prófétai szavak megvalósulását jelenti: "Az idegeneket, akik csatlakoznak az ÚRhoz, ...elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak", Ézs 56,6-7. Szenvedéseik örökre elmúltak, 16. vers, és megismerik a "Bárány" pásztori gondoskodását, "aki középen a trónusnál van". Legeltetni és vezetni fogja őket, és eljuttatja őket ezeréves uralma páratlan áldásaira, ahol Isten majd letöröl a szemükről minden könnyet, olyan nagy gyengédséggel, mint amilyen nagy a haragja volt a nagy nyomorúság napjaiban.

Jel. 7.9-17 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”. Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”