Jelenések 19,15-21
KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA
"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt", Mt 2,1-2. Különösen az évnek ezen napján sokan eltűnődnek a "most született" Királyon. A hatalmas irónia abban rejlik, hogy a királyi címnek ez az adományozása, és az Ő trónhoz való jogának elismerését követő dicsőítés nem Izráel ajkairól és szívéből érkezett, hanem távolról érkező pogányoktól. Eljött a nap, mikor római kormányzójuk ezekkel a szavakkal állította Izráel elé az Úr Jézust: "Íme, a ti királyotok! Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk!", Jn 19,14-15. Semmi más nem áradt a tövisekkel megkoronázott Ember felé, csak gyűlölet. Senki sem adott tiszteletet az Embernek, akinek a kezébe a katonák gúnyból királyi pálcát adtak. Senki sem sajnálta az Embert, akire ráadták a megaláztatás palástját. Semmi méltóságot nem adtak az Embernek, akinek kedves arcát köpéseikkel szentelték fel. Eltűrte gúnyolódásukat, lihegésüket, megvetésüket, és mindazt a méltatlanságot, amit csak rá tudtak halmozni. Ez az ő napjuk volt, "Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek", Jn 19,17. Pilátus írt egy címet, és a keresztre helyeztette: "A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA", Jn 19,19.
Izráel utoljára így látta az Úr Jézust, most azonban hatalomban és dicsőségben készül visszatérni, hogy megalapítsa földi királyságát. Milyen lélekemelő látványban van részünk a Jelenések könyve 19. részében! Nincs "töviskorona", van viszont "sokágú korona", 12. vers. Nincs gúnyos "királyi pálca", van viszont "vasvessző", 15. vers. Nincs kiselejtezett római tunika, van viszont "vérbe mártott ruha", 13. vers. Nincsen megszégyenítés istentelen emberek szájából érkező köpések formájában, viszont "szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket", 15. vers. Most nem a keresztet hordozza egyedül, hanem a dicsőséget, a "mennyei seregek" által követve, 14. vers. Most nem egy gyenge római kormányzó feliratát láthatjuk, hanem, dicsőség Istennek, ezt a feliratot: "Királyoknak Királya"!
Jel. 19.15-21 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: „Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára, hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét”. És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.