Jelenések 22,18-20
BIZONYSÁGTEVŐ
Milyen ünnepélyes és milyen értékes az, ahogyan a ma olvasott versekben maga a Megváltó helyezi pecsétjét mindarra, ami a Jelenések könyvében Őróla kinyilatkoztatásra került. Sosem szabad elfelednünk, hogy a könyv nem egy isteni program, hanem egy isteni személy kinyilatkoztatása, a mi Urunk Jézus Krisztusé. E könyv áldott témái az Ő szenvedéséből és szégyenéből fakadó dicsősége és győzelme, és Isten olyan drámai módon és olyan drámai események által teljesíti ki megváltó akaratát, hogy egyesek talán nem gondolják többnek az egész kinyilatkoztatást egy öregember zavarodott képzelgéseinél. Itt azonban egyedülállóan - hiszen a Biblia semelyik másik könyve nem bír ilyen lezáró pecséttel (noha mindegyik egyenlőképpen Istentől ihletett) - az Úr maga tesz bizonyságot a Jelenések könyvének pontosságáról és teljességéről.
Milyen izgalmas a hívő lélek számára, hogy a Bizonyságtevő így azonosítja magát: én Jézus! 16. v. Micsoda mélységek rejtőznek ebben a rövid kifejezésben! Azért nevezik így, "mert Ő szabadítja meg népét bűneiből", Mt 1,21. Ő, aki kifejezhetetlen szeretettel odaadta életét a Golgotán, és akit Isten feltámasztott a holtak közül, majd saját jobbjára ültette. "Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok Őt felmenni a mennybe", Csel 1,11. Megkaptuk az Ő személyes ígéretét, ünnepélyes pecsétjét: "Én teszek bizonyságot." Bizonyságot tesz, hogy a Jelenések könyvének tárgya ("a prófécia eme könyvének beszédei", 18. vers) és teljessége ("e prófétai könyv", 19. vers) mindenestül az Ő felhatalmazásával készült, és jaj mindenkinek, aki ahhoz bármilyen módon hozzátesz vagy abból elvesz.
"Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök", 20. vers. Isten kedves szentje, ezek a Szentírásban a dicsőség Emberének utolsó személyes szavai, és ezeket neked és nekem címezte. Micsoda ígéret ez ennek az újabb, könnyek völgyében eltöltött évnek a lezárásához! És micsoda lehetőség az új év elkezdéséhez! "És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is", Jn 14,3. Az egyedüli válasz, amely minden hívő hálás, vágyakozó szívéből egy ilyen drága ígéretre érkezhet, az idős János apostol válasza: "Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"
Jel. 22.18-20 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!