Shane
Történt már veled olyasmi, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy számítottál rájuk? Isten azt akarja, hogy mindennel kapcsolatban benne bízzak. Néha ez fájdalmas lehet. Néha a saját életembe kerül, a hústestembe. Az jó dolog, mert akkor megtanulok szellemben járni, megtanulunk tényleg bízni Istenben. Ez jó nekem, jó neked, jó Krisztus testének.
Zsolt 32:9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
Volt már olyan, hogy akartad tudni, mit kell tenni? Lehet, hallgatsz egy üzenetet, és azt mondod: „Rendben, P. Kende, de most mit csináljak, hogy sikeres lehessek keresztényként? Mondd meg nekem, mi az az 5 pont, amit meg kell tennem!" Történt ez velem is, és azt hiszem mindannyiunkkal. Néha nagyon képtelennek érezzük magukat, vagy elveszettnek a különböző helyzetekben, amikben vagyunk. Hála Istennek, nem arról hallunk üzeneteket, hogy mit kell tennünk, és nem olyan üzeneteket hallunk, amik sémára mutatnak: megteszed ezt az 5 pontot, akkor győzelmed lesz a hústested felett, gazdagságban lesz részed. Nem ezt teszi a pásztor. A pásztor az Úrra mutat. Minden üzenet, ami az Úrra mutat, az felkent.
Van sok olyan üzenet, amik azt mondják az embereknek, hogy mit kell tenniük. Azok az üzenetek nem felkentek. Nem erősítik meg az embereket. Ezekkel az üzenetekkel mindig együtt jár egy kis bemutató is, hogy szórakoztassa az embereket, élvezhesd azt az üzenetet. Aztán a végén magadra nézel, és azt kérded: hogyan tudnám én ezt megtenni? Róma 7:18 magamra tekintek, és képtelen vagyok megtenni azt, ami jó. Ám hála Istennek, az üzenetek az Úr Jézus Krisztusra mutatnak. Mert a lényeg nem az, hogy mit teszünk, hanem hogy kik vagyunk. Jézus Krisztus személyes kapcsolatra hívott önmagával.
Lehetne egy sor szabályunk, amit követünk mindenféle megértés nélkül: csináld ezt, csináld azt és nem lenne erő a szívünkben. Nem érteném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok. Nagyon vallásos ember lennék. „Megteszem, mert ezt kell tennem, mert a kantár és a zabla ráncigál engem." Fogalmam sincs, hogy miért teszem azt, amit teszek. Eljövök a gyülekezetbe, mert ez a dolgom. Teszek pénzt a felajánlásba, mert azt így illik csinálni. Isten azonban azt mondja, ne légy olyan, mint a ló. Ehelyett valami sokkal jobbat tartogat számodra.
Zsolt 32:8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
Hogyan tud Isten a szemeivel tanácsolni minket? Hátranézek az utolsó sorba és nem igazán látom a szemeteket, de az első sorban mindenkinek látom a szemét. Ha valaki furcsán néz rám, akkor elgondolkozom azon, hogy valami rosszat mondtam? Isten az Ő szemeivel tanácsol minket, mivel közel vagyunk Őhozzá. Közeli személyes kapcsolatra hívott minket. Az ima nagyon fontos része ennek.
Legyen imaéletünk, reggel járuljunk a kegyelem trónjához. Lássuk, ahogy Isten ránk tekint. Ő szeretettel néz ránk, nagy örömmel, ahogy Őhozzá jövünk. Csodálatos dolog, hogy Isten ilyen gyengéden vezet minket, tanít minket. Megtanítja, mit is jelent igazából adni a felajánlásba, mit jelent evangelizálni. Segít megérteni, hogy egy lélek többet ér az egész világnál. A Sz.Sz. vezet minket a hitbeli járásban. Nem csak azért tesszük a dolgokat, mert azt mondták, hogy tegyük. P. Kende az üzeneteid Jézus Krisztusra mutatnak, mit csináljak? Szükségem van az útmutatásra. Aztán elkezdünk beszélni az Úrról, és nem rólad. „Nekem azt kéne tudnom, hogy én mit csináljak?" Az üzenetek viszont arról szólnak, hogy csak járj Istennel, és megértés lesz az életedben. Rájössz, hogy ez az egész nem arról szól, hogy mit teszel, mert tehetnél mindent jól, mégis a végén lehet, hogy nem leszel sikeres. József mindent helyesen cselekedett, szellemi ember volt követte Istent, aztán előbb egy gödörben végezte, aztán rabszolga lett, aztán Pótifár felesége megkísértette. Aztán az Úr előtt azt mondta: nem, és hova került emiatt? Börtönbe. Még ha a helyes képletet követte, az sem vitte sehova.
Ugyanígy történt Jóbbal. Mindent helyesen cselekedett, de Isten arra tanította őt, hogy nem erről szól a dolog, hanem hogy legyen személyes járásod Jézus Krisztussal. Ez a siker. Vele járok hit által. Kegyelmet fogadok el minden nap, és Ő megértést ad nekünk. Akkor ott van ez a nagy folyam az életünkben: nem vonszolnak minket, hanem érezzük, hogy Isten keze gyengéden ott van a vállunkon. „Ez az út, ezen járj!" Azért van, mert közel vagyunk Hozzá. Látjuk az Ő szemét, az Ő vezetését hitbeli járásban.
P. Kende
2Pt 1:6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
Ez az egyik ilyen felsorolás az Írásban. A másik Róma 5-ben van, és arról szól, hogy hogyan építkezik a hívő életében Isten.
2Pt 1:5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
Ez a mi felelősségünkről szól. Arról, hogy mi adunk hozzá; arról, hogy mi teszünk hozzá; arról, hogy nekünk van részünk ebben; de még ez előtt:
2Pt 1:4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Mielőtt erről a növekedésről beszélne, mielőtt azt mondaná, hogy van egy felelősségünk, előtte arról beszél, hogy van valami, amit Isten elvégzett az életünkben. Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket 2Pt 1:3-ban, és isteni természet részeseivé tett bennünket.
Amikor újjászülettünk, akkor mindnyájan kaptunk ajándékokat a Sz. Sz-től. Ha újjá vagy születve, ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor 1Pt 4:10 szerint bizonyos, hogy van valamennyi ajándékod. Nem feltétlen az, amit szeretnél. 1Kor 12:11-ben a Szellem adja, ahogy neki tetszik, de ne félj, azt adta, amire szükséged van, és amire a Krisztus testének szüksége van. Amikor újjászülettél, kaptál ajándékokat. Amikor újjászülettél, kaptál egy pozíciót, Kol 1:13-ban áthelyezett az Ő országába, Eféz 2:6-ban mennyei helyekre ültetett bennünket.
Van egy olyan pozíciód, amit nem lehet tönkretenni. Amikor megtérsz, Isten ad neked valami elképesztőt. Igazán a Sz.Sz. hozza ezt az életünkbe. Amikor újjászületünk, akkor Eféz 1:13, 1Kor 2:11 megkapjuk a szellemet, aki nem ebből a világból való. Nem e világból való, hanem Istennek a Szelleme. Amikor a hívő újjászületik, akkor nagyon sok minden történik egyszerre az életében. Olyanokat kap, amiket addig nem ismert. A hívő életünk nagyrészt arról szól, hogy megismerjük, amit adott nekünk, és megtanuljuk használni, amit adott nekünk a Krisztus testének az építésére, a testvéreink javára, és igazán ez a saját épülésünkre is van.
Mi az, amit nem kapunk, amikor újjászületünk? 2Pt 1-ben azt olvassuk, hogy nem kapunk azonnal jellemet. Jellemet, gerincességet nem kapunk azonnal. Kaptunk egy új természetet, akinek megvan ez a képessége, de járok-e benne? Követem-e azt? Ez komoly kihívás. Erről olvastunk itt. Mégegyszer:
2Pt 1:3-4 3Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre - Isten szerint valóságra - való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; 4A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Isten annyi mindent adott nekem. Isten gazdagon adta a gyülekezetet, adta a testvéremet, adta az Igét, adott nekem egy új szívet, adott nekem egy új elmét, hogy értsem az Ő beszédét.
2Pt 1:5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok - adjatok hozzá - jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
Isten azt mondja nekünk, nem véletlen, ami történik az életünkben. Nem véletlen az, ami zajlik. A próbatételek nem hiábavalók. Róma 5-ben a másik felsorolás az nem arról beszél, hogy mi ragasszunk hozzá, mi tegyünk hozzá, hanem arról beszél, ahogy történnek velünk a próbatételek, azok kimunkálják ezt bennünk. Róma 5:4-ben a próbatétel azt jelenti, hogy megpróbált jellem.
Isten épít bennünk valamit. Azt mondja: „újjászülettél, de nem kell, hogy az életed unalmas legyen, nem kell ásítozva várnod az elragadtatást, vagy amikor az Én jelenlétembe lépsz a másik módon, hanem van valamim a számodra." Az, amin keresztülmész, az dolgozik benned. Mit munkál? Isten azt mondja: az Én akaratomban jellemet munkál. Jak 1:12 ugyanez. Jellemet munkál az életünkben. Ez egy nagyon fontos dolog a hívő számára, ez egy próbatétel, kihívás egy értelemben. Nem feltétlen örülünk neki, de hasznos és jelentős az életünkben.
1Mózesben József története. Ismerjük József történetét valamennyire. József az utolsó fiú volt a sorban egy nagy családban. Józsefnek volt egy problémája: az, hogy az apja nagyon szerette. Nem ez volt a valódi probléma, hanem hogy a bátyjai irigykedtek rá ezért. Végtelenül irigykedtek rá és utálták őt. Józsefet elárulták a testvérei annyira, hogy 1Móz 37:28: eladták húsz ezüstért Ismáelita kereskedőknek az öccsüket rabszolgának. Ez árulás, hátbadöfés. Ez megtörténik minden hívővel előbb vagy utóbb. Mi hívők néha kiakadunk ezen: Miért nem értik meg? Miért nem látják át? Miért gondolkodnak így rólam? Szemben ilyenek velem, hátulról meg más a helyzet. (Ha van munkahelyed, tudod, hogy miről beszélek. Emlékszem, milyen élmény volt egy ilyen irodában dolgozni. Benn ültem, csináltam a munkámat, valaki kiment, és mindenki arról sutymorgott. Amikor kimentem, gondoltam: vajon mi történik mögöttem? Pontosan tudtam, hogy mi.)
Józseffel nagyon kemény dolog történt, mert azok árulták el, akiknek szeretniök és védeniök kellett volna őt. Ez szintén megtörténik az életünkben. József érezhette úgy, hogy Isten árulta el őt. Mindjárt megnézzük, miért, de előtte egy pár dolog József életében: Józsefnek hihetetlen jelleme volt. 1Mózes 39: eladták rabszolgának a testőrparancsnoknak Egyiptomban. Az az ember, Pótifár látja, hogy József áldott.
1Mózes 39:4-6 4Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn. 6Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala.
Józsefre mindent rábíztak. Józsefnek senki nem nézett a körmére. Pótifárnak csak arra volt gondja, hogy megegye az ételt, amit elé tesznek otthon. Nem kellett igazgatnia, adnia, vennie, nem kellett figyelnie semmire, csak lazított mellette. József, amikor mindent rábíztak, akkor nem lazsált. Amikor senki nem nézte őt, akkor József nem engedte el a dolgokat. „Senki nem figyel, most ez belefér, azt csinálok, amit akarok." Nem! Miről szól ez? Jellemről. Jellemről, amikor senki nem figyel rám. Gal 4:18-ben azt mondja Pál: az a bizalmam felétek Galátzia-beliek, hogy nem csak akkor vagytok Isten szerint valóak, amikor veletek vagyok, hanem amikor nem vagyok köztetek, akkor is. Ezt keressük a gyerekeinkben. Szeretnénk látni bennük, hogy olyan jellemük legyen, ha magára hagyom, akkor tudom, hogy nem valami mocskos dolgot fog csinálni, hanem tudom, hogy megcsinálja, amit kell. Nem vagyunk tökéletesek mi sem, ők sem, de ezt szeretnénk látni. Józsefnek jelleme volt. Látunk valami érdekeset:
1Mózes 39:2-ben: És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala.
Az Úr Józseffel volt. Ez bátorító. Keresztülmegyünk próbatételeken, amik el lettek készítve, direkt nekünk, hogy növekedjünk, hogy kipróbáltak legyünk. Az Úr velünk van. „Várj, Isten akarata a rabszolgaság? Miről beszélsz? Milyen Istened van neked?" Azt felelem: Isten tudja az Ő akaratát, és József életében ebben az időben ez volt Isten akarata, ami lenyűgöző nekünk. „Isten akarata az, hogy jól öltözött legyek, jól táplált legyek, általában happy legyek, legyen egy kedves, szép feleségem, legyen egy tökéletes családom,..." József rabszolga és ez Isten akarata az életében. „Ez hol volt a szerződésben? Erre nem emlékszem." Isten azt mondja: „Olvasd végig! Ne csak azokat a részeket, amik tetszenek. Olvasd végig, és rájössz, hogy Én vezetem az Én embereimet az Én akaratomban, és abban sokszor kihívás van, de nem vereség. Sokszor csalódás van, de nem kétségbeesés. Sokszor nyomás van, de Én veled vagyok. Én veled vagyok!" Az Úr vele volt végig és tanította őt. József tudott valamit. Amikor senki nem nézett rá, József buzgó volt. Ez kihívás mindannyiunknak. Isten tanít minket és azt mondja: használd az idődet az Én akaratom szerint. Amikor szabadidőm van, amikor senki nem lát, akkor mit csinálok? Isten azt mondja: „Járj velem! Járj velem akkor is!" Ez a jellem kérdése.
Ugyanebben a fejezetben Pótifár feleségének megtetszik József, és 1Mózes 39:7 és 10-ben azt mondja: hálj velem! Józsefnek van egy komoly döntése, mert valószínűleg senki nem tudta volna meg. Ez a kísértés. József egy fiatal férfi, nem házas. Van egy döntése: egy asszony, egy lehetőség és a kísértés. Ez valós. Előfordul a mi életünkben is. Van kísértésünk csak egy kicsit elferdíteni a dolgot, csak egy kicsit megmagyarázni a dolgot, csak egy kicsit más töltetet adni neki. Csak egy picit, senki nem fogja megtudni. Összeveszek valakivel és mesélek erről valaki másnak, tudod, hogy fog hangozni? Példabeszédek erről beszél. Úgy fog hangozni, hogy nekem van igazam, mert meg lesz az a töltet, úgy fogom csavarni. Ez egy kicsi kísértés, vannak kicsi dolgok, de mindig ott a kísértés, hogy magamat keressem és ne Isten akaratát.
József elképesztő volt. Amikor senki nem nézett rá, nem lustálkodott. Amikor azt mondta, hogy soha senki nem fogja megtudni, akkor nem ment bele abba a mocskos ügyletbe, amit az asszony felajánlott neki. Megállt ebben. Hogyan? Isten tanította őt, Isten jellemet adott neki. Tudod, mit csinált Isten József életében? Elvitte őt a maga végére és hihetetlen jelleme lett. Ez volt az egyik probléma az apja családjában. Volt honnan örökölniük. Nem voltak túl jellemesek, csak nézd meg Simeont, Júdát, Rúbent, Izrael törzseinek az ősatyjait. Ha elolvasod a történetet, azt kérdezed Istentől: Uram, ezt miért is tetted vele? Rosszabb, mint egy brazil szappanopera. Rettenetes, mocskos és jellemtelen az egész. Isten azt mondta: József más lesz. És elvitte Józsefet a maga végére. Hogyan?
1Mózes 37:5-ben adott Isten neki egy álmot. Az álomban az volt, hogy az egész családja le fog borulni előtte, egy olyan kultúrában, ahol az elsőszülöttség hihetetlen fontossággal bírt, olyan kultúrában, ahol az idősebbnek mindig joga volt a fiatalabb felett, ahol az idősebbeket tisztelték. József azt mondja a testvéreknek: le fogtok előttem borulni mindnyájan. „Ki vagy te?!" Ő azt feleli: „Isten adta ezt nekem. Isten adott nekem egy álmot és tudom, hogy ez azt jelenti, hogy le fogtok borulni előttem." Nem fogadták el, amit mondott, és eladták őt húsz ezüstért.
Ismerős ez? Nem ez történt Jézussal? József egy értelemben Jézusnak az előképe, mert ugyanez történt Jézussal is. Eljött, tanított, és a nép tanítói azt kérdezték: "Honnan tudja ez az ember, nem is járt az iskoláinkba? Ki adott neked erre engedélyt, mert mi biztos nem?" Isten adott Neki erre engedélyt. Ő Isten volt és tudta, miről beszél, de elutasították Őt, és eladták harminc ezüstért. Ez történt Józseffel is. Isten elvitte őt a saját végére. Látott egy álmot, de az az álom oda vezetett, hogy elárulták 1Mózes 37:28-ban.
Ahogy továbbolvassuk a történetét, Isten egyre mélyebbre és mélyebbre viszi őt. 39:20-ban, amikor Pótifár felesége megvádolja Józsefet, akkor „Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben." Ha a rabszolgaság nem lett volna elég, akkor most rabszolgaként börtönben van. Ennél rosszabbat nehéz elképzelni. Lehet-e mélyebbre menni? Isten mélyebbre és mélyebbre viszi Józsefet, elviszi a saját maga végére. Ez nem rossz folyamat József életében. Persze, nehéz átmenni rajta, kihívás. Amikor ott vagyunk benne, akkor nem vagyunk hálásak érte, nem mondjuk azt: „Jaj de jó, Isten elvisz a végemre!" Ez nem elméleti dolog, valós dolog az életünkben: amikor kirakják az embert a munkahelyéről, vagy elárulja a legjobb barátja vagy a pásztora, amikor úgy érzem, hogy Isten hátba döfött engem, amikor úgy érzem, hogy mindenki elhagyott. Mit csinál Isten? Elvisz a saját magam végére, nem hiába, nem az Ő szórakozására, hanem azért, mert szeretne építeni bennem valamit. Szeretné, ha az Ő jelleme lenne bennem, ha erény lenne bennem. Ezt munkálja bennem az Úr, ezért visz el a saját végemre. Ez történt Józseffel.
A következő, amiben látszik, Isten hogyan munkálja benne a jellemet. 1Mózes 40-ben József ott van a börtönben, és két főembert becsuknak, és mindkettejüknek van egy álmuk. József azt mondja: Isten meg tudja ezt magyarázni nektek. Az első álmának a magyarázata jó, ki fog szabadulni a börtönből és mindent visszaadnak neki. A második embernek tetszik a jó magyarázat, és kéri, mondja neki is.
1Mózes 40:16 És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala
Tetszett neki, amit József mondott. És mit mond József?
1Mózes 40:19 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.
Mi történik itt? Amikor nem volt tetszetős, amit mondania kellett, József mégis kimondta. Ez szintén jellemről szól, hogy az ember hajlandó felvállalni a konfliktust. Isten szeretné. Nem azt akarja, hogy érzéketlenek legyünk, de azt szeretné, hogy kimondjuk az igazságot, akár tetszik, akár nem, akár a hallgatóság tetszésére van, akár nem.
A jó hírem: Józsefnek nem volt jó híre a fősütőmester számára, azt mondta: innentől csak lefelé vezet az út. Nekünk nem kell ilyet mondanunk. Van, hogy azt mondjuk egy embernek: a bűn tönkreteszi az életed. Ez rossz hír. „Bűnösnek születtél, ez ott van az életedben." Van viszont egy megoldásunk. Nekünk nem kell úgy beszélnünk, mint Józsefnek. Mindig mondhatjuk: „Beteg vagy, és nincs Isten, aki csodát tehet?" Imádkozunk érted, és nézzük meg! Ő gyógyít meg, Ő tudja, ez az Ő döntése. Mi imádkozunk és hiszünk. Ha nem gyógyít meg, akkor, ha hívő vagy, a menny mindig a tiéd és nem veszíted el a jutalmaidat. Mindig lehet egy jó hír a szánkban.
Isten azt mondja nekünk: „Szeretném, ha az Én jellemem szerint élnél", és elvisz minket a magunk végére, de nem tovább. Ez nagyszerű hír. Sátán szeretne túlvinni minket a saját végünkön. Szeretne továbbvinni minket úgy, hogy eljutok arra a pontra, ahol nincs semmi. Elindulok, nagyon erősnek érzem magam, megyek keresztül az életemen, aztán ott vagyok egy ponton, ahol azt mondom: végem van, nem bírom tovább. Sátán azt szeretné, ha tovább mennék az én erőmben, vagyis a hiányában. Sátán tovább akar vinni minket magunknál. Szeretné, ha továbbmennénk, és kétségbe esnénk. Szeretné, ha továbbmennénk, és feladnánk. Szeretné, ha továbbmennék, és azt mondanám: nem bírom tovább.
1Mózes 40:15-ben József segítséget kér az egyik egyiptomi főembertől, és úgy hiszem, hogy ez hiba volt. Tökéletes volt, amit csinált, és ahogy végigment rajta. Isten tökéletesen használta őt, de nem hiszem, hogy Isten akarata volt, hogy ahhoz az emberhez könyörögjön. Sátán azt szeretné, ha ezen a ponton szaladnék valakihez, aki nem Isten akaratát mondja nekem. Mennék egy hazug baráthoz, aki azt mondja: „Igyunk egyet, aztán jobb lesz, aztán majd csak lesz valahogy. Van egy sunyi befektetésem, ami megoldja a problémádat. Tudod, van egy válaszom..." Mert ezen a ponton hajlandó vagyok hallgatni bármire. Ezen a ponton hajlandó vagyok megvenni Ivan Ivanovics csodaszerét a rákra 600 millió forintért, mert végem van. Bármit hajlandó vagyok megtenni, és nem érdekel, hogy nyilvánvalóan milyen ostobaság, csak valaki adjon valamit. Isten azt akarja, hogy eljussunk idáig. Sátán meg szeretné, ha továbbmennénk a saját erőnkben. Mi a különbség? Jób 19:5-ben Jób azt mondja: Isten az, aki hálóba ejtett engem. Jób nem csak idáig ment el, hanem tovább is botladozott egy kicsit és kétségbeesett. Isten nem hagyta magára, Isten beszél hozzá, Isten helyrerakta őt. Jób továbbment, mint kellett volna.
Nekünk hívőknek van egy kiutunk. Isten azt akarja, hogy eljussunk a magunkvégére, mert jól tudja, hogy nem vagyunk hajlandóak elengedni a saját útjainkat, amíg úgy érezzük, hogy van erőnk. Ő azt szeretné, ha egy másik erővel szolgálnánk. Luk 9:23-26 Ez az a kivezető út, amiről 1Kor 10:13 beszél, hogy eljutok erre a pontra, és azt mondom Istenem, most mit csináljak? És Ő azt feleli: A kereszt! Az Én keresztem! Ez a te kiutad. Nem kell továbbmenned, nem kell kétségbeesned. Erős keresztények vagyunk? Nem hiszem, nem ez a célunk. Nem érdekel annyira. Tudod, mi érdekel? Az, hogy az én alkalmas voltom Istentől legyen. 2Kor 3:5 Az én alkalmas voltom Istentől legyen. Ezt keresem. Erre van szükségem. Isten ezt szeretné. Elvisz a végemre? Igen. Ott találkozom Vele, és megyek tovább, és van egy másik megvallásom. Az, amiről Pál beszélt 2Kor 4:8-13 azt mondja, hogy kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Nem szoríttatunk meg. Azt mondja, hogy bajban vagyunk, de nincs végünk. Miért? Mert Isten elvisz erre a helyre, ahol József azt mondta: Istenem, kérlek ... Ha továbbmegyek, a kétségbeesésem miatt rossz helyre fogok fordulni, vagy feladom és azt mondom, nem tudok tovább menni. Ha ezen a helyen azt mondom: Istenem, a Te erőd, a Te kereszted, a Te életed, nekem erre van szükségem. Te vezess engem a Te erőddel. Akkor megteszi-e Isten? Ezerszer is megteszi, újra meg újra a nyomorúságomban, a hülyeségemben, a bukásom következményeiben, a kiakadásomban, mindenben, ami zajlik az életemben. Egy másik bizonyság:
Fil 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
Krisztusban mindenre erőm van. Egy értelemben azt mondhatná valaki: „Hülyéskedsz velem? A saját magad végén vagy." Azt felelem: „Rendben." Tudod, mit csinált József? Rabszolga volt a börtönben és szolgált örömmel, és áldás volt. Megáldott embereket maga körül. Az élete áldás volt. Azért, mert Isten munkált benne egy jellemet és József döntéseket hozott, és azt mondta: „Nem fogok vádolni, nem fogok kárhoztatni, nem fogok utálni, nem leszek keserű, mert nem megyek túl ezen a ponton. Isten az én alkalmas voltom. Én Rá támaszkodom. Ő az, aki képesé tesz engem továbbmenni, és nekem erre van szükségem. Ismerem ezt, mert ismerem a keresztet. - József biztos nem így mondta. Mi így mondanánk: ismerem a kereszt hatalmát, és tudom, milyen, amikor a Sz. Sz. vezet. Még akkor is, amikor ott vagyok azon a megroggyant helyen, akkor is azt tudom mondani: Isten az, aki továbbvisz. Fel tudunk állni.
Fontos dolog a számunkra: Zsid 10:39,37: Ne add fel! Nem vagyunk a meghátrálás emberei!
Lehet, hogy ezerszer elbuktál ugyanabban a dologban, ne add fel! Ne állj meg! Menj tovább Istennel! Mondd azt: „Rendben, Uram! Döntést hozok. Veled akarok járni." Mert tudom, ha meg vagyok próbálva 1Pét 1:7-ben, akkor annak gyönyörű következménye van. Gyümölcs van az életemben. Az ördög szeretne túlvinni engem ezen a ponton, de Te, Uram, csak idáig! Köszönöm, hogy nem kísértesz engem feljebb, mint amit el tudok hordozni, hanem minden kísértéssel egyben megadod nekem a kimenekedésre való utat is. Köszönöm, Istenem!
Amikor Józsefé lett minden hatalom, akkor nem állt bosszút. Talán ez a legnagyobb, nem véletlen, hogy Isten a végére hagyta. 1Mózes 45:4-ben amikor a testvéreinek megmondja: Én vagyok az, József. Mindannyian addig is féltek tőle, most aztán: „végünk van!" , és József szereti őket, és szolgálja őket. „Ne aggódjatok rajta, ti gonoszat gondoltatok, de Isten jóra szánta, és most már én látom ezt." Mekkora dolog ez! Keresztény jellem, Isteni jelleme, erény. Ezt a szót használja az Ószövetség. Gerincesség. Ezért volt József mindig szolgáló, mert Isten vele volt. Szolgált és áldott. Nem számít, milyen állapotban volt, Istent dicsőítette. Újra meg újra azt mondta: Isten az, aki kijelenti az álmok jelentését. Isten az, aki megjelenti a Fáraónak. Aztán Isten felemelte őt, mert a jelleme alkalmassá tette arra, hogy Istent szolgálja hatalmas módon.
Van sok döntésünk, ez az egyik döntésünk. Amikor benne vagyunk a próbatételben, akkor forduljunk Istenhez: Uram, munkáld ki bennem azt a jellemet. Uram, szeretném ismerni ezt. Annyira megáld engem hívők élete, akik előttem mentek az Úrban, és látom az ő jellemüket, és látom ezeket a pontokat az életükben. Amikor mindent rájuk bíznak, akkor nem lustálkodnak. Amikor senki nem tudná, akkor is a helyes döntést hozzák. Amikor nem tetszik, amit mondani kell, akkor is kimondják. Amikor hatalmuk van, akkor nem bosszúállásra használják. Mindenkor azt mondják: az Úré a dicsőség. Az Úré a dicsőség! Isten ezt munkálja bennünk. Ne essünk kétségbe, amikor próbatétel van az életünkben. Jó célja van. Van haszna Istennel. Merjünk dönteni Vele, merjük azt mondani: Uram, ebben is Veled járok, taníts engem! Ahogy végignézem József életét, azt mondom: de szeretnék ilyen lenni! Növekszünk. Hála az Úrnak!
Comments