P. Kende
2 Sám 11:1-2 10Lôn pedig az esztendô fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ô szolgáit ô vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 2 És lôn estefelé, mikor felkelt Dávid az ô ágyából,
Dávid hadserege távol van, harcolnak az ellenséggel és győznek. Dávid lazít, otthon van. Estefelé kelt fel az ágyából. Kényeztette magát, abszolút semmi veszély. A hadsereg az idegenben, veszélyes helyzetben győzött. Dávid veszélytelen helyzetben veszített.
Ez nem az én üzenetem. Nagyon régen hallottam ezt az üzenetet, de nem zavar, mert egyetlenegy üzenetem sem volt még, ami tőlem lett volna. 1Kor 4:7 mid van, amit ne úgy kaptál volna? (à20100404 DE PKende Jarj az uj eletben a buszkeseged helyett)
Ne légy mézeskalács huszár! Miért mondom ezt? Dávid otthon maradt, lazított. Amikor a „királyok hadba szoktak menni", Dávid azt mondta: pihenek egyet, olyan kényelmes itt, épp most lett meg a színestévé :-) és minden egyéb, most pihenek kicsit, nyugi van, nem izgulok.
Aztán hosszan és keményen aratott emiatt Dávid. 2Sám 12-ben a próféta arról beszél, hogy el fogja árulni a fia, elveszti a feleségeit, elveszti a koronáját, halál lesz, pusztulás lesz, árulás lesz, meghal a gyereke:
2 Sám 12:10-13 10Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. 11 Ezt mondja az ùr: ìmé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. 12 Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elôtt és napvilágnál cselekeszem azt. 13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ùr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az ùr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni
Ha úgy teszek, mint Dávid, akkor én is aratni fogok. Arról beszélek, hogy ragaszkodjunk az igazsághoz. Lehet, hogy fáj, de ragaszkodjunk az igazsághoz! Szóljuk az igazságot szeretetben! Eféz 4:15. Ne csak szóljuk, hanem cselekedjük is!
Egyetértünk Zsid 10:24-25-el: jöjjünk össze nap, mint nap, keressük egymást! Hogyan indíthatnánk egymást a jó cselekedetekre? Ahogy közeleg a nap, ahogy Jézus egyre közelebb van, találkozzunk többet, szeressük egymást jobban, cselekedjünk egymásért, tegyünk egymásért! Mindannyian egyetértenénk ebben, végül is a Biblia mondja. Összejövünk? Igen. Ám megvan a veszély - a kereszténység tele van ezzel -, hogy mégsem olyan fontos ez. Lehetséges, hogy valaki nincs itt, mert esett az eső? Félek tőle, hogy valaki azért nem jött el, mert úgyis meg tudja nézni az interneten. Valamit azonban elmulaszt, ha itt tudna lenni, de még sincs itt. Tudni az igazságot, járni is abban és szólni azt!
Tudjuk az igazságot, de szóljuk is! Tudjuk az igazságot, de tegyük is! Tudjuk az igazságot és járjunk benne! Isten ezt a szívünkre akarja tenni nagyon egyértelműen.
Emlékeztek a szerelmes levélre? „Drága egyetlenem, annyira szeretlek, teérted megharcolnék bármilyen fenevaddal, megmásznám a legmagasabb hegyet, átkelnék a legnagyobb óceánon, leszállnék a legsötétebb mélységekbe ... és ha nem esik az eső, akkor ma átmegyek." :-) Lehetek ilyen. „Oh, Istenem bármit", de amikor meg kell bocsátanom, akkor: „ő megbántott engem, ő bántott meg engem, nem tudok megbocsátani". Ha azt mondod, nem tudsz megbocsátani, akkor nem próbáltad. Ilyen egyszerű.
Isten soha nem volt mézeskalács készítő. Nem így talált ki minket, és Isten soha nem is fog azzá tenni. Eféz 4:13 érett férfiúság: teljességre jutott férfiú. Valaki, aki elérte a teljes felnőttséget. Mi Isten vágya egy hívővel? Az, hogy elérjünk oda, növekedjünk, érett férfiúságra jussunk, kezdeményezők legyünk! Olyanok legyünk, akik mernek adni, mernek szeretni, mernek menni még egy mérföldet valaki kedvéért, mernek hinni. Merik azt mondani egy újabb napon: Én Istenem, Te nem hagysz el engem. „Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy, és nem hagysz el." Zsid 13. Isten szeretné, ha így mennénk.
Láttatok már mézeskalács huszárt? Kirakod az esőbe és szétmállik. Ha tűz közelébe rakod, akkor elkezd olvadni. Isten nem ilyennek tervezett. Hadd mondjak egy példát: Noé. Noé nem volt mézeskalács hívő.
2 Pét 2:5 És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetôjét, nyolczad magával megôrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
Noé nem mézeskalácsból volt. Onnan tudom, hogy elég sok vizen ment át, de nem mállott szét. Keresztülment az ítéleten, de nem pusztult el mindenkivel együtt. Nem csak tudta az igazságot, hanem az igazság hirdetője volt. Noé prédikált. Nem azért nem voltak vele a hajóban mások, mert nem hallották. Ő prédikált. „Jön az ítélet, vedd komolyan." Beszélt róla. De nem csak beszélt, hanem építkezett is. Ha csak prédikált volna róla, akkor ma nem lenne itt senki, mert nem élte volna túl. Tett is, járt is ebben.
Ez kihívás nekünk. Noét gúnyolták, kinevették. „Víz, ami elborítja az egész földet?! Miről beszélsz? Ilyen még sosem történt." Aztán megtörtént. Noénak igaza volt. Meg kell tanulnunk semmibe venni az emberek nagyra-értékelését vagy gúnyolódását. Ha a nagyra-értékelését nagyra tartod, akkor a gúnyolódás is számítani fog. Vigyázz ezzel a szívedben! Annyira fontos járni ebben.
Ha törődök az emberek nagyra-értékelésével, akkor mézeskalács hívő leszek. Olyan, mint Saul 1Sám 15:24: mert féltem az emberektől, azért tettem. „Jaj, hogy fog rám nézni, mit fog gondolni rólam, ha ezt teszem? Mit fog gondolni, ha olyan őrült leszek, hogy elmegyek egy missziós útra? Mit fognak rólam gondolni, amikor azt mondtam a munkahelyen - ahol rengeteg pénzt kerestem -, hogy felmondok. Azt kérdezik: a főnök, ugye? Mondom: nem! Megyek Bibliaiskolába Amerikába. „Mi? Mi az a Bibliaiskola? Ott maradsz?" Nem. Jövök haza. Megyek keletre misszióba. „Fura vagy." Mit fognak gondolni rólad az emberek, ha azt mondod: a hitem miatt teszem, a hitem miatt beszélek így. A hitem miatt megyek el konferenciára, amiatt szolgálok. Nem kapok pénzt érte, sőt, még pontot sem a mennyben.
Szolgálok a hitem miatt. Nem érzem jól magam, de a hitem miatt megyek előre és tovább. Az emberek rám néznek és furának, fanatikusnak tartanak. Ha már nálad van a Bibliád, az vagy. Legyünk furák, fanatikusak a világ szemében! Legyen nálam a Bibliám! Szükségem van rá: Isten beszéde.
Volt sok más, aki Isten embere volt és nem volt mézeskalácsból készült ember, pl. Mózes. Milyen volt ő? Mennyire bátor volt? Arra gondolok, amikor felment a hegyre és aztán visszajött. Izrael vétkezett, bűnben volt. Mózes ott van egyedül és azt mondja: ezt nem lehet. Ő nem olvadt meg, nem esett szét, amikor jött a próba, hanem ment előre. Mi volt az ő titka? 4Móz 12:3 ő volt a legszelídebb ember a föld színén. Ez nagyon fontos nekünk. Megtanulnom, hogy ne vad legyek! Amikor Isten idomítani akar, akkor könnyű legyen, hallgassak, ne védekezzek, szelíd legyek. Lehet, Isten beszél hozzám és azt mondja: nem ezt terveztem neked, ne húzódj vissza! Ne csússz vissza! Járj velem a mai nap, a tegnapi nap nem lesz elég a mai napra.
Isten azt mondja: Menj tovább! Legyen újabb hitbeli lépésed! Merj velem tenni valamit! Állj meg az igazság mellett! Nem csak a szívedben, hanem szóban is! Nem csak szóban, hanem tettben is! Nem csak magadban, hanem a testvéreddel is! Egy hitetlen emberrel kapcsolatban is. Erre azt mondhatom: ne gyere közelebb.
Mózes azonban szelíd ember volt. Isten azt mondta: gyere erre, és Mózes könnyen engedett. Nem tudok nagyobb vezetőt nála az Írásban. Isten így jellemzi őt: szelíd volt. Ez volt a titka. Ezért nem volt mézeskalács cukormázzal, könnyen olvadó hívő. Olyasvalaki volt, aki tovább tudott menni és nem állt meg.
Dávid egy másik esetben: 1Sám 17-ben Góliát és Eliáb, Dávid idősebb bátyja. Eliáb leszidja őt: 1Sám 17:28 „hogy mertél idejönni, hogy hagyhattad ott azokat a birkákat, csak meg akartad nézni a csatát." Milyen bolond volt Eliáb? Dávid nem olyan ember volt, aki csak a csatát jött nézni és nem harcolt.
Hálás vagyok a gyülekezeteinkért mindenfelé a városban, az országban, és azon túl. Gyakran látni azt, hogy elmegyünk valahova és lehet, hogy félünk, kicsinek érezzük magunkat, de ott vagyunk. Aztán látjuk az szükséget, és amint látjuk, Isten felkavarja a szívünket, teszünk valamit, szeretünk, szolgálunk, közbelépünk. Aztán történik valami és szolgálunk, és el kell mondanunk. Tudjuk, hogy beszélnünk kell. Zsolt 39:4 „Amíg hallgattam, a szívem izzott bennem." Beszélnünk kell. Látunk valami igazságtalanságot és segítenünk kell. Látunk valami veszteséget és odasietünk, hogy megtegyük, amit tudunk. Annyira nagyszerű a hitetek és szolgálatotok.
1Sám 17-ben Dávid története. Az egész izraeli hadsereg mézeskalácsból volt. Mind elolvadt. Mind futottak. Minden nap futottak. Minden nap volt egy visszajátszás. Minden nap kijöttek, látták Góliátot és elszaladtak. 40 napon át, reggel és este. „Nem unjátok?" Tudom milyen ez, ha nincs meg Isten vezetése és igéje. Ha nem vagyok hajlandó szelíd lenni, elfogadni, akkor már megyek is, ha jön egy nehézség. Dávid azonban jött és nem így csinálta, hanem a szíve tele volt. Aztán jött a kő a parittyából és Góliátnak annyi volt.
Vigyáznunk kell ezzel! Amikor a szívem számító és nagyon ésszerű, nagyon hűvös; felmérem, mi van a javamra és mi a hátrányomra, akkor vigyázzunk, mert lehet, hogy a futás közel van hozzánk. Tudod, mire van szükségem? Szükségem van egy pulpitusra, ami beszél hozzám,
- ahol hallom, hogy a nagy küldetés ma is nekünk szól,
- ahol hallom, hogy Isten Igéje tévedhetetlen,
- ahol hallom, hogy Isten szelleme minden hívő joga,
- ahol hallom, hogy a hívő biztonsága az üdvössége megkérdőjelezhetetlen,
- ahol hallom, hogy a helyi gyülekezet annyira fontos.
Szükségem van egy pulpitusra, ami segít a szívemnek tűzben maradni. Pulpitus, ahol az elveszettekről beszélünk. Egy olyan üzenet kell nekem, ami világosan elmondja az üdvösség útját. Nem olyan üzenet kell, ami elvisz az ajtóhoz, ahol tűnődöm, hol tudom megtalálni Istent. Barátok kellenek, testvérek, akik mellettem állnak. Zsid 10:24-ben keressük, hogy hogyan piszkáljuk fel egymást - gr: parokszüzmosz -, keresem, hogyan piszkálhatnám a testvérem, de nem arra, hogy ideges legyen, hanem a jóra.
Szükségem van testvérekre, akik közel vannak hozzám. Ha nem vagyok része a közösségnek, ha visszahúzódok, ha egy héten egyszer vagyok itt és akkor is csak az interneten, akkor nem lesz ott az a testvér, aki azt mondja: „Mit csinálsz? Ne menj arra, gyere, menjünk tovább!" Hányunknak volt szükségünk ilyen bátorításra? Persze, hogy szükségünk van rá. Nem könnyű elfogadni, de egy testvértől még mindig könnyebb.
Nem olyan barát kell nekem, aki azt mondja: egy héten egyszer elég, gondolj a gyerekeidre. Dehogy is! Pont a fiamra gondolok, amiért komolyan veszem az Úr útját. Izrael azt mondta: „Jaj ne, el fogunk pusztulni, a kicsinyeink áldozattá lesznek! A gyerekeink." 4Móz 14:31: Isten azt feleli: hülyeségeket beszéltek, ezért a gyerekeitek lesznek, akik megkapják az örökséget, amiből ti nem esztek. Isten szeretne adni az én gyermekemnek is részt. Ezért van gyerekprogramunk. Ezért fontos a vasárnapi iskola, a tinik. Ezért törődünk velük. Hisszük, hogy Istennek van terve velük.
Ha félszívű keresztény vagyok, akkor a gyermekem is látni fogja, hogy más vagyok otthon, mint itt. Gondolod, hogy ez indítani fogja arra, hogy kövesse az Urat? A világ akarja a gyermekeinket. Van viszont egy jó hírem: Isten is akarja őket. Ez jó hír mindannyiunknak, komolyan veszem.
Dávidnak kellett valami szilárd, amit odaküldhetett Góliátnak. Egy üres szó, egy fél szívvel elmondott ima olyan, mintha vizipisztollyal lövöldözném az ördögöt. „Miért imádkozom egyáltalán...?" Nem így! Hanem komolyan venni.
Ma 2010 van (állítólag nyár). Imádkozni, azt mondani: „Istenem kérlek, bajban vagyok! Kérlek, egyedül vagyok! Kérlek, hozzád jövök, nem akarok megállni. A múltkor átmentem egy nehéz időszakon. Hálás voltam a testvérekért! Hálás voltam az igéért, az imáért. Nem éreztem nagyon úgy magam, hogy menni kellene, de tudtam, ha Istennel továbbmegyek, akkor keresztülmegyek ezen. Akkor tudom, hogy vége lesz, és nem állok meg. A Te kegyelmedből továbbmegyek és szükségem van erre." Ha azonban úgy döntöttem, hogy a mézeskalács életet választom, akkor ez nem lesz meg. Szükségem van egy testvérre, aki megmondja nekem.
2Sám 12-ben Nátán ilyen volt. Azt mondta a királynak: te vagy az az ember. Keresztelő János is megette: Márk 6:18. Heródesnek nem olyan szíve volt, mint Dávidnak, de nem érdekelte Keresztelő Jánost, hanem azt mondta: Ez az üzenet! Lehet, fáj, de fontos. Szükségem van az ilyen üzenetre. Amikor elkezdek elmézeskalácsosodni, akkor nem arra van szükségem, hogy a mézeskalács keresztények üdvözöljenek engem: „Végre megjött az eszed..." Nem erre van szükségem! Hanem szükségem van egy Nátánra, aki azt mondja: miért mész arra? Tudod az igazságot. Mi lenne, ha együtt járnánk az igazságban? Itt a jó hír. Megtörténhet, hogy csatlakozom időnként a mézeskalács különítményhez. Volt valaki, akivel megesett Csel 13:13-ban. Nagyszerű hívő volt, járt az Úrral, de Csel 13:13 azt mondja: János azonban elválván tőlük...
Ő János Márk, aki később írt valami hasznosat a Bibliában. Ám ebben az időben beállt a sorba, elkezdett visszahúzódni és azt mondta: nem vehetem ennyire komolyan. Van egy jó hírem: 2Tim 4:11-ben Pál azt mondja róla: hozd magaddal János Márkot, mert nagyon hasznos nekem. Később János Márk visszatért és azt mondta: elég a kényelemből, én az Úr útján akarok járni én ezt a hitet választottam. Lehet, hogy elbukom. Van viszont egy jó hírem: az nem a világvége. Nem kell úgy maradnom, hanem helyreállhatok.
Vigyázzunk, mert ha azt mondom: megyek ezerrel az Úrral, aztán: „A pásztor azt mondja, ez úgysem tart örökké, kiveszek pár napot." Mi van, ha akkor jön a próba az életemben? Akkor szépen elolvadok, és azon tűnődöm, hova lett a hitem. Valami nagyon eltalál - egy aljas dolog - és megállít. Vigyázzunk ezzel! Istennek van egy ígérete nekünk. Ésa 43:2 a víz nem borít el, a tűz nem emészt meg. Ez jó hír nekünk, Isten ígérete nekünk. Húzódjunk közel, vegyünk részt! Ne csak mondjuk, amit kell, hanem járjunk abban, amiről beszélünk. Ezt az üzenetet magamnak is mondom, és mindannyiunknak szól.
Szükségünk van rá, akár jól vagyok, akár mézeskalács vagyok. Szeretnélek bátorítani. Ha fáradt vagy, nem a világ vége. 1Sám 30:21-22-ben azt olvassuk: voltak, akik hátramaradtak a csomagoknál, mert nem volt erejük. Nem arról beszélek, hogy időnként elfáradunk. Megtörténik mindannyiunkkal, még a legjobbakkal is. Hát még velünk? :-)
Elfáradunk időnként, nem baj. Van egy jó hír: Ésa 40:29 az erőtlen erejét megújítja. Elfáradunk, rendben, de ne legyen ez életstílus, hanem menjünk tovább Istennel! Ő tudja mi a legjobb nekem. Lehet, pihenek egy napot, de nem kell megváltoztatnom a gondolkodásom. Nem kell megmagyaráznom, hogy miért így fogok élni életem hátralévő részében.
Nem azt mondom, hogy a kicsi dolgok nem számítanak. Nem azt mondom, hogy csak a nagy és csodálatos dolgok számítanak. Isten nagyra értékeli a kicsiny dolgokat. Lehet, egy pici dolgot teszel. Lehet, van egy kicsi szolgálatod. Lehet, azt gondolod, nem is számít. Nem tudhatod. Lehet, hogy az a szolgálat hatalmas, és olyan gyümölcse lesz, amit ma még nem látsz. Isten azt mondja nekünk: ez a természetünkről szól, arról, hogy ne engedjük el magunkat, hanem vegyük komolyan. Vegyük komolyan!
Comments