Skip to main content

05.10 A megtérés mozdulatai

Dátum: 
2018.05.10

Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg. (Jón 3,10)

Mi mutatta azt, hogy Ninive lakói komolyan vették Isten igéjét?

1. A király felkelt trónjáról, és hamuba ült. Mi nagyon szeretünk parancsolni, uralkodni. A megtérés biztos jele, amikor valaki megalázza magát a mindenható Isten előtt, és önként átadja az uralmat neki. Mostantól az ő akarata érvényesüljön, mintegy átadja a trónt az Úrnak. Ahogyan Pál apostol tette: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

2. Levette díszruháját, és zsákruhát öltött magára. Ez volt a bűnbánat jele. A díszruha sok mindent eltakar, és benne szebbnek, jobbnak látszunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten gyermeke nem akar rejtegetni többé semmit, világosságra hozza bűneit, és elválik azoktól. És nem akar látszani sem, hanem őszinte, egyenes életet élni. Erre a bűnbánatra és bűnvallásra a Szentlélek segít el bennünket az ige által.

3. „Kiáltsanak teljes erővel Istenhez, talán megszán, és nem veszünk el." Nem mentegetőznek, és nem vádolnak senkit, hanem kegyelemért könyörögnek. A „talán megszán" pedig arra utal, hogy nem természetes a kegyelem, az lenne magától értetődő, ha Isten ítélete sújtana le rájuk.

A magunk megalázása és az őszinte, konkrét bűnvallás, a bűnök elhagyása, és egyedül az Isten kegyelmében való reménykedés - ezek a megtérés mozdulatai. Aki így leszáll a maga csinálta trónusról, azt Jézus maga mellé ülteti majd az ő trónjára. Aki leveti díszruháját, kap tőle fehér ruhát (bocsánatot). És aki hittel kiált kegyelemért, annak ő ezt ígéri: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24)