Skip to main content

08.14 Bemegyek ahhoz

Dátum: 
2018.08.14

...az ajtó előtt állok, és zörgetek... (Jel 3,20)

Jézus három képet tesz ebben az igében egymás mellé: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." Kitűnik ebből, hogy a mi bezárt életünkön kívül is van még valami. Nem annyi a valóság, amennyit látunk belőle. Ott kívül is van valaki, aki engem keres, mert nálam zörget. Sokféleképpen tud jelt adni önmagáról: kezembe kerül egy Biblia, beszél egy hívő munkatársam róla, elgondolkozom egy temetés után, egy csalódást követően megkérdezem, mi is az életem értelme...

„...ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót..." Ő nem töri ránk az ajtót, ennek a mozzanatnak én vagyok az alanya, az előzőt és a következőt ő végzi. Mit jelent meghallani a hangját? Magamra veszem, amit nekem mondott. És mit jelent ajtót nyitni? A Biblia jelképei szerint: bűnt vallani. Az Isten ellen elkövetett vétkeim választanak el tőle (Ézs 59,2). Amit már bűnnek látok, azt mondjam el őszintén Istennek, és kérjem bocsánatát!

„...bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." Nincs más feltétele a Jézussal való összeköltözésnek, csak ez az ajtónyitás. Nem kell teljesíteni semmit, nem kell megfelelni semminek. Az együtt étkezés a legteljesebb összetartozás, közösség kifejezése volt. Jézus közösséget vállal velem, és megosztja javait.

Ehhez azonban nem az ajtón keresztül kell beszélgetnünk, mert éppen az együttélés az új élet lényege. Az ilyen ember viszont soha többé nem lesz egyedül. Sem ebben a földi életben, sem halála óráján, sem azután.

Egyszer majd mi állunk meg Jézus ajtaja előtt. Behívhat-e akkor mint ismerőst, vagy ezt kell mondania: nem ismerlek titeket, távozzatok?