Skip to main content

Csalódás Istenben

Szerző: 
Philip Yancey

Mi, emberek, néha végletekben gondolkodunk. Vagy dacosan hátat fordítunk Istennek, ha fájdalom ér, s többet hallani sem akarunk róla. vagy makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy Istenben nem lehet csalódni, az. igazi hit minden problémát megold. De szembe kell néznünk a ténnyel: ez a Fold, ahol élünk, nem az igazságosság, a jólét, és a béke birodalma, hanem tele van igazságtalansággal, nyomorúsággal és küszködéssel.
De vajon Isten miért hagyja, hogy így legyen? Miért tűnik úgy, hogy elrejtőzik, amikor épp a legnagyobb szükségünk lenne rá? "Igen, Isten közbe tud lepni - írja a könyv -, de miért nem bizonyítja ezt gyakrabban? Miért korlátozza magát őszinte kételkedők között, akik szeretnének hinni, ha látnának valamilyen jelet? Miért engedi meg az igazságtalanság és a szenvedés elburjánzását a földön? Isten beavatkozásai miért csodák és miért nem tartoznak a hétköznapok megszokott eseményei közé?"
Ha valaki mindenre kiterjedő, kielégítő válaszokat akar, ebben a könyvben is csalódni fog. De aki kész arra, hogy bepillantson a kulisszák mögé, az rájöhet, hogy a háttérben nagyobb dolog forog kockán annál, mint amit a szemünkkel látunk, es rácsodálkozhat, hogy Isten a mi botladozó kitarrásunkat, harcainkat, vagy egyszerűen a kétségbeesett mellette maradásunkat dicsőségesen felhasználja a Gonosz elleni nagy harcban. És talán a függöny mögött megtalálja Isten könnyeit is.

Képzeljük el Istent a mennyben, angyalok karától körülvéve, akik őt magasztalják, és vég nélkül hozsannát énekelnek Neki...
"- Ha tökéletes világot teremtek, tudom, milyen lesz végül. Abszolút tökéletességében úgy fog forogni, mint egy tökéletes gép, és sohasem tér el tökéletes akaratomtól."
Isten képzelete tökéletes, ezért nincs szüksége arra, hogy ilyen világegyetemet teremtsen: elég neki, hogy elképzelje, és már látja is minden részletében. Az ilyen világegyetem sem az embernek, sem Istennek nem lenne különösebben érdekes, ezért elképzelhetjük, hogy az Istenség tovább elmélkedett.
"- Mi lenne akkor, ha olyan szabad világegyetemet teremtenék, amely fölött még én sem uralkodom?
- Mi lenne, ha leplezném Istenségemet, és a teremtmények szabadon élhetnék saját életüket anélkül, hogy mindenható jelenlétem nyomasztaná őket?
- Szeretni fognak a teremtmények? Szerethetnek olyan teremtmények, akikbe nem programoztam be, hogy örökké szeressenek?
- Támadhat-e szeretet a szabadságból? Angyalaim szüntelenül szeretnek, de ők mindig láthatnak.
- Mi lenne, ha én, a Teremtő a saját képmásomra teremtenék lényeket, szabad lényeket?
- Ám ha bevezetem a világegyetembe a szabadságot, azzal vállalom azt a kockázatot, hogy a gonoszt is bevezetem, mert ha szabadok, szabadon eltérhetnek az akaratomtól. Hmmm...
- És ha továbbra is kapcsolatban állok ezzel a fejlődő világegyetemmel, ha én és a teremtmények együtt teremtünk egy nagy kozmikus színdarabot?
- Mi lenne, ha minden egyes gonoszságra elképzelhetetlen jóval válaszolok, olyan jóval, amely azzal győzi le a gonoszt, hogy pont abból a kísérletéből fakad, mellyel a jót tagadja?
- Vajon szeretni fognak ezek az új szabad teremtmények, csatlakoznak hozzám, hogy együtt teremtsünk jót a gonoszból, újat a szabadságból?
- Mi lenne, ha csatlakoznék hozzájuk a korlátok és a forma, a szenvedés és a gonosz világában? Egy valóban szabad világegyetemben még én sem tudom, mi fog történni. Merjem-e vállalni ezt a kockázatot szeretetből?"

Nem kell kint ülnöd a sötétben.
Ha azonban fel akarsz nézni a csillagokra,
meglátod, sötétségre van szükséged.
A csillagoknak nincs szükségük rá, és nem is követelik meg.

CsalodasIstenben