Skip to main content

02.11 Erőtlen és halódó az Istenbe vetett reménységed?

"Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében" (Ézs 26,3).

Istenben pihen-e meg képzeleted vagy megdermedt? Ez Isten munkásai kimerültségének és meglankadásának egyik fő oka. Ha még soha nem használtad képzeletedet arra, hogy Isten elé állítsd magadat, akkor kezdd el most! Hiába várod, hogy Isten közeledjen, amíg el nem fordulsz bálványaid arcától. Nézz fel rá és meg vagy mentve! A képzelet a legnagyobb ajándék, amit Isten nekünk adott és egészen neki kellene szentelnünk. Ha minden gondolatodat foglyul ejtetted, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak, akkor ez a hit lesz a kísértés idején legnagyobb tartalék tőkéd. Hited így együttmunkálkodik Isten Szellemével. Istenhez méltó tiszta gondolataidat tanuld meg kapcsolatba hozni a természet minden jelenségével: a napkeltével és napnyugtával, a holddal és a csillagokkal, az évszakok változásával és akkor képzelőerőd sohasem lesz pillanatnyi indulatok játékszere, hanem mindig rendelkezésére áll Istennek.

"Vétkeztünk atyáinkkal együtt... és elfeledtük..." - ha így van, akkor üsd át tőrrel azt a helyet, ahol újra megfeledkeztél Istenre feltekinteni! - "Éppen most nem szól hozzám Isten." - Pedig szólna hozzád! Gondold meg, kié vagy és kinek szolgálsz! Rázd ki magad a porból, eszmélj fel: akkor Isten iránti szereteted tízszeresére növekszik majd. Képzelőerőd nem lesz silány, merev, hanem gyors és eleven, reménységed pedig kibeszélhetetlenül ragyogó.