Skip to main content

02.13 Odaadással hallgasd Őt

"Szólj Uram, mert hallja a te szolgád" (1Sám 3,10).

Abból, hogy egy dologban határozottan döntöttem Isten szava mellett, még nem következik, hogy mindenre figyelek majd, amit Ő mond. Szívem és felfogóképességem tompasága Isten mondanivalója iránt elárulja, hogy sem nem szeretem, sem nem tisztelem Őt. Ha szeretem barátomat, önkéntelenül rájövök, mire gondol, és Jézus azt mondja: "Ti az én barátaim vagytok" (Jn 15,14). Engedetlen voltam ezen a héten az Úr egyik vagy másik szava iránt? Ha felismertem volna, hogy Jézus szólt, aligha lettem volna iránta tudatosan engedetlen. De a legtöbben annyira nem tiszteljük Istent, hogy meg sem halljuk, amit mond, mintha meg sem szólalt volna.

Szellemi életemnek az a rendeltetése, hogy teljesen eggyé váljék Jézus Krisztussal és mindig meghalljam, ha Isten szól és tudjam hogy Ő is mindig hall engem (Jn 11,40). Ha kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal és odaadással figyelek rá, akkor mindig meghallom Istent. Egy szál liliom, egy fa, vagy Istennek egyik szolgája is továbbíthatja nekem az Ő üzenetét. Az akadályoz meg a figyelésben, hogy más dolgokkal foglalkozom. Nem azon múlik hogy nem akarom meghallani Őt, hanem az átadásom körül van a baj. Átadom magam bizonyos dolgoknak, szolgálatnak, meggyőződéseknek, Isten pedig mondhat, amit akar, meg se hallom. A gyermek magatartása mindig ez: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád, gyermeked". Ha nem gyakorlom ezt, hogy odaadással figyeljek rá, akkor Isten szavát csak bizonyos alkalmakkor hallom meg; máskor pedig olyasmikkel foglalom el magam, amikről azt gondolom, meg kell tennem, közben azonban megsüketülök Isten felé. Hallottam-e ma Isten szavát?