Skip to main content

02.26 Kicsinyes aggályok Jézussal szemben

"Uram, nincs mivel merítened" (Jn 4,11).

Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részletkérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a mindennapi életben megvalósíthatatlanok. Mindegyikünk így gondolkozik Jézus Krisztusról saját élete egyes részletkérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk. "Honnan veszed a pénzt hozzá? Hogyan gondoskodnak majd rólad?" De támadhatnak bennünk is, ha megmondjuk Jézusnak, hogy a mi esetünk kissé mégis túl nehéz neki. Nagyon szép ezt mondani: "Bízzatok az Úrban", de az embernek élnie kell, és Jézusnak nincs mivel merítenie, nincs amiből megadja mindezt. Őrizkedj attól a kegyes csalástól, amely így szólal meg benned: "Nem Jézus miatt aggályoskodom, csak önmagam iránt vagyok bizalmatlan." Önmagunkkal szemben nem szoktak aggályaink lenni; pontosan tudjuk, mire nem vagyunk képesek, de Jézusban kételkedünk! Szinte fáj az a gondolat, hogy Ő megteheti, amit mi nem tudunk megtenni.

Aggályaim onnan erednek, hogy magamat átkutatva akarom kitalálni: ugyan hogyan viheti Ő ezt véghez? Kérdéseim saját hitványságom mélységeiből fakadnak. Ha felfedezem magamban ezeket a kétségeket, hozzam világosságra is és valljam be: "Uram, kételkedtem benned, nem hittem, hogy bölcsességed mélyebb, mint az enyém; nem hittem, hogy mindenható hatalmad sokkal nagyobb, mint amennyit én véges értelmemmel felfoghatok."