Skip to main content

03.20 Az Istennel való barátság

"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához. Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg.

Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát? Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: "Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, hogy ismerjük: "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11). Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj? "Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed. "Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit." Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.