Skip to main content

03.22 Az égő szív

"Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32)

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát. Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát.

Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit. Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki. Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása. Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon. Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!