Skip to main content

08.07 Imádság az Atya házában

"Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Lk 2,49)

(Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.")

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?

Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.

Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele.

Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.