Skip to main content

08.22 Én ugyan..., de Ő

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11).

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: "Én ugyan..., de Ő"? Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége. "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá. Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul.

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért? Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat.

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról. "Ő megkeresztel majd..." A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése.

"Én..." ez meg az voltam! "De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.