Skip to main content

08.24 Bűneink lajstroma

"Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra". Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál.

Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel, az Istennel való okoskodást az odaszánással. Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat. Talán pénzt kérek Istentől valamire, amire szükségem van, amikor még van kifizetetlen adósságom? Kértem Istentől szabadságot, míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg? Valakinek nem bocsátottam meg, nem voltam kedves hozzá, nem éltem úgy, mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.).

Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek, de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó, ha a világosságban járok. Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság: érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel. Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk. Ha megnézzük a bűnlajstromot, nagyon világosan meg fogjuk látni, mi nincs rendben nálunk: - ez a barátság, ez az adósság, ez a kedélyállapot. Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei. Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".