Skip to main content

09.11 A tanítvány fegyverzete 2. - Szolgálat

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő. Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő? Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében. "Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre." Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.