Skip to main content

10.29 Helyettes áldozat

"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).

Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért. Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük. "Bűnné tette" Isten értünk. Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés. Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk, vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, hanem Jézus haláláért és semmi másért. Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Őt. Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bűnét. Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Őt Megváltóul elfogadták. Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát, hanem hogy botránykő a világ szemében (Jn 15,22-24). A János 14,9 tanítványainak szól.

Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem, ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok. Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Ő meghalt mindenkiért" (nem az én halálomat szenvedte el), és én csak az Ő halálával azonosulva szabadulok meg a bűntől és részesülhetek az Ő igazságosságában. A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi: "Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" és "hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.

Jn.14.9 Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?