Skip to main content

A Támasz

Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. (Zsolt 111,2)
A betegeket Jézus lába elé tették, és õ meggyógyította õket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsõítette Izráel Istenét. (Mt 15,30-31)

Segíts rajtam, Uram, ha ingadozom!

Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)

Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illetõ háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberrõl, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erõtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább ûz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bûnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam elõtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani?

Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítõ ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)

Uram, segíts bennünket, mikor megpróbálunk túlnõni önmagunkon, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk a te gondoskodó szeretetedre. Maradj velünk és légy támaszunk, mikor szembekerülünk önmagunkkal, mert csak te vagy, ki ítéletet mondhat fölöttünk. Ámen.