Skip to main content

A harc vége

  Váltságot küldött az Ő népének. 111. zsoltár 9.

  Aki bennem hitt, miattam szenvedett s hitben halt meg, annak nincs oka a félelemre. Azok rettegjenek, akik nem hittek. Ti azonban maradjatok nyugodtan, mert így kell lennie. Ha egyszer a világnak össze kell omolnia, előbb rezegnie is kell. Különben nem dőlhetne össze ekkora épület. A beteg is, mikor a halál leteríti, vívódik és hétrét-görnyed; szeme kifordul, szája elferdül, arca elsápad - egészen eltorzul. Ez történik a világgal is.
  Mondom tehát, hogy ne féljetek, hanem emeljétek fel fejeteket szívbéli örömmel, mert közel immár a váltságtok. Így beszél az Úr a kegyesekkel. Mert ezek is megrémülnek, mikor a nap és a hold elváltozik, az ég meg tűzbeborul. Mert a szentek is gyengék. Még Péter és Pál apostol is megrémülne, ha látná. De legyetek nyugodtan - mondja az Úr. Irtózatos és rettentő látvány lesz, de csak az ördögnek és hitetlen hadának. Nektek üdvösséget és boldog megváltást hoz. Elérkezik amiért annyit imádkoztatok szívbéli vágyakozással: itt van országom s ti egészen megtisztultok minden bűntől s megszabadultok minden gonosztól.

Oh Jézus ama nagy napon
Takarj be szent kezeddel.
Én sorsomat reád hagyom,
Büntetésem engedd el.
Hozzád buzgón esedezem:
Élet könyvébe írd nevem,
Moss tisztára véreddel.